Mérföld Yachting Kft.
1012 Budapest, Márvány u. 17.

Hívja irodánkat!

+36 1 225 2260
+36 20 919 0313

Hurrikán élményeink vitorlással Sta. Lucián

Karib-térség bázisunk

2010. október 29-én délelőtt Martinique-ről délnek, Sta.Lucia szigetére vitorláztunk. Dufour 385 vitorlásunkkal szikrázó napsütésben szeltük az Atlanti-óceán hullámait a két sziget között. Nyaralótúránk során a Grenadines szigetvilágot céloztuk meg, vártak a pálmafás, homokos tengerpartok, a horgonyzásra és strandolásra csábító öblök, a színes korallok és az egzotikus halak a 27 fokos tenger. A Karib-térségre jellemző 20-25 csomós kellemes szél fújt, az év ezen időszakában már ÉK-i irányú passzát. Reffelt nagyvitorlával és teljes génuával haladtunk ¾ szélben. Koradélután kötöttünk ki Rodney Bayben. Bejelentkeztünk, bevásároltunk, megtöltöttük a víztartályokat.

Már a repülőre egyhetes időjárás-előrejelzéssel a kezünkben szálltunk fel és feltűnt, hogy extra mennyiségű csapadékot jósolnak. Az indulási bázison rákérdeztünk. Trópusi ciklon átvonulására figyelmeztettek minket, amelyből 8% eséllyel lehet hurrikán. Kértük, sms-ben folyamatosan tájékoztassanak az időjárás alakulásáról.

Sta.Lucia szigetén még minden békés volt. A helyi taxisok a sziget turista látványosságainak felfedezésére invitáltak. Mi inkább Internetet kerestünk, hogy megnézzük az aktuális időjárás jelentést. DK-irányból a trópusi ciklon lassan, de biztosan közeledett felénk. Másnapra várták. A délutánt a kikötőtől pár kilométerre, a Pigeon-félszigeten töltöttük. Strandoltunk, kisfiúnk trópusi kagylót, csigát gyűjtött, a Pigeon Nemzeti Parkban hűsöltünk az árnyas fák alatt, felmásztunk az erődbe, hogy a naplementében gyönyörködjünk. A hajós kocsmából taxival jutottunk vissza a kikötőbe. A kikötői személyzet éjszaka is elérhető volt, elektromos golfkocsival vittek a hajónkhoz.

Október 30-án reggel sms-t kaptunk, amely szerint a ciklonból már 80% eséllyel hurrikán lesz. A szél  valóban jelentősen megerősödött, az ég befelhősödött, megindult az esőzés. Az Internetező hely közben bezárt.

Mi úgy döntöttünk, maradunk és megkezdtük a felkészülést. Mindent elraktunk a fedélzetről, erősen lekötöttünk a bocit, több kötéllel megerősítettük a lazy bag-et és hosszan átkötöttük a genuát. Eltettük a sprayhoodot és a bimini topot, utóbbit teljes szélességében lekötöztük, a tartalék kikötőkötelekkel beszőttük a hajót a mólók közé. A szokásos 3 helyett 11 kötél tartott bennünket. Hajónkkal az úszó móló luv oldalán álltunk bízva abban, hogy a móló azért a helyén marad. Csak azon dilemmáztunk, hogy a hajónk orrával a szél felé álljon-e, hogy a hajókokpit ne a szél felé nézzen, de végül győzött a jó tengerész kötelező gondossága, és indulásra, menekülésre készen orrunkkal kifelé maradtunk, arra az esetre, ha szó szerint minden kötél szakad. A szél ekkor az amúgy védett kikötőben már 40 csomós erősséggel fújt. A környező öblökből vitorlások érkeztek, de már esélyük sem volt kikötni, horgonyon, járó motorral várták sorsukat.

A kikötősök eltűntek, a kikötői kapitányság bezárt, magunkra voltunk utalva. Szakadt a meleg trópusi eső, a szél tovább erősödött. Délután 3-kor már tartós 50 csomós sebességet jelzett a műszer. Nagy, áthatolhatatlan szürkeség volt a fényes nappal helyett. A hajóból ekkor még ki lehetett menni, kapaszkodva, vízhatlan géppel fotózni tudtunk.

A telefon-kapcsolat és a rádióadások megszűntek. A Thomas névre keresztelt trópusi ciklon 1-es fokozatú hurrikánná erősödött. Este 10-kor érte el szigetet, a szélerősség a kikötőben 60-70 csomósra nőtt. A hajótest órákon át rázkódott, remegett a húrként feszülő köteleken, a szakadatlanul ömlő esőtől több helyen beázott. Csak a kisfiunk aludt nyugodtan mentő-mellényben a kabinban, mi feszülten virrasztottunk. Kikötő köteleink szerencsére jól tartottak, hajónk mindent kibírt, csak a lobogók szakadtak le róla.

Október 31-e reggelre az esőzés megállt. A kikötő újra megtelt emberekkel, elkezdték menteni, ami menthető.

Délelőtt tudtuk meg, hogy az éjjel tomboló hurrikán „csak” 1-es fokozatú volt, a legnagyobb széllökések elérték benne a 90 csomót. A kikötőben a  kisebb motorosok elsüllyedtek. Sok hajónak kibomlottak és szétszakadtak a vitorlái, a vihar letarolta a banán ültetvényeket, kitépte az egyedül álló fákat. A lezúduló esővíz hidakat rombolt, házakat sodort el, megrongálta a közműveket a szigeten. Napokig nem volt ivóvíz, üzemanyag és áram a környéken, az élelmiszerbolt üresen kongott. Castries, a főváros megközelíthetetlenné vált. St. Lucián azon az éjszakán 12 embert halt meg. A kikötői kapitányságon is szünetelt a munka, a hivatalos ki- és bejelentkezésre nem volt lehetőség, az emberek először az otthonaikban rendezték soraikat.

Sta. Lucia szigetén van egy öböl, amely hivatalosan a „hurricane hole”, azaz a hurrikánt itt lehet hajóval átvészelni. A Marigot Bay tőlünk 10 mérföldre volt délre. Az öbölben erős vihar idején ki kell kötni a hajót a hajlékony mangrove fákhoz, így kis szerencsével megúszhatjuk, hogy hajónkban nagyobb kár keletkezzen.

A Karib-térségben a hurrikán szezon hivatalosan október 31-én véget ér. Ez esetünkben napra pontosan így is lett. A helyiek elmondása szerint Sta. Lucián utoljára 10 évvel ezelőtt okozott ekkora kárt hurrikán. St. Vincent és Barbados is romokban maradt utána. Egy szigettel északabbra, Martinique-en viszont csak vihar jellege volt az egésznek. A másik charterhajónk Bequián egy öbölben vészelte át horgonyon a szélerősödést és az esőzés elvonulását, ők a trópusi ciklon szélén szinte meg sem érezték. Mi is továbbindultunk. A szigeteknek még több napra volt szükségük, hogy magukhoz térjenek. Sta. Lucián és St.Vincent-en áramot a hajómotor járatásával nyertünk, víztartályainkat esővízzel töltöttük. A nap újra szikrázóan ragyogott a kék égen. A tenger viszont még egy hétig zavaros volt. Egész fatörzsek sodródtak benne és rengeteg kókuszdió. Majd az élet minden szigeten folytatódott, mintha mi sem történt volna. Csak mi lettünk egy tapasztalattal gazdagabbak.

Galéria

Facebook Youtube Hírlevél