Mérföld Yachting Kft.
1012 Budapest, Márvány u. 17.

Hívja irodánkat!

+36 1 225 2260
+36 20 919 0313

Lakóhajóval Burgundiában, a Saone-folyón

Közép-Franciaország bázisunk

Burgundia nevéről mindenkinek a vörösbor jut eszébe. Műveltebbek még azt is tudják, hogy más fajta pohár dukál a burgundinak, mint egyéb átlagos vörösboroknak, és mintha lenne valami burgundi palack is. Aztán a fejükre csapnak, hogy hát persze, Burgundia, a burgundi hercegek és hercegkisasszonyok: tanultuk történelemből. De azt, hogy Franciaország leggazdagabb régiójában csatornahajózni is lehet, kevesen tudják. Pedig 3 nagy terület is hívja a hajózókat Burgundia térségében: a Saône és mellékfolyói (részben Franche-Comté megyében), Nivernais és a Loire-csatorna.

Legekben is bővelkedik a vidék: a legrégebbi csatorna itt épült 1604-42 között a Canal de Briare (a Canal du Midi csak második), a Briare-csatornahíd volt 2003-ig a leghosszabb ilyen létesítmény, a Canal du Nivernais Franciaország legromantikusabb vízi útja stb.

Estivale Quattro BourgogneMi a Magyarországhoz legközelebb eső Burgundia-i területet, vagyis a Saône-folyó egy szakaszát jártuk be (merthogy egy hét kevés a teljes hajózható út bejárására). Olcsó, de 4 felnőtt és 2 gyerek részére is kényelmes hajót választottunk. Szempont volt az is, hogy az egyik utas kicsit nagyra sikeredett a 193 cm magasságával és 130 kg-mal. Az Espade Concept Fly tökéletes választás volt. A Seille-folyó partján, La Truchere-ből indultunk és Pontailler-sur-Saône-ban adtuk vissza a hajót.

Általános tudnivalók: a legrövidebb út Keletközép-Franciaországba (Burgundia) Ausztrián, Németországon és Svájcon át vezet. Svájcban csak a legújabb típusú személyi igazolvány érvényes, vagy útlevél. A német határon lehet vásárolni autópálya-matricát, amely egy évig érvényes. Franciaországban az autópályákon fizetőkapuk vannak. Indulás előtt az Autóklub honlapján érdemes tájékozódni az aktuális üzemanyagárakról, 2010 júliusában Németországban volt a legolcsóbb és Svájcban a legdrágább, de Franciaországban is elég drága volt, még az itthoni árakhoz képest is.

La Truchere 200 lakosú kisváros a Seille-folyó partján, Burgundia keleti felén. Innen indultunk Louhans-ig, a folyó hajózható szakaszának végéig. (Azóta a La Truchere-i bázist áthelyezték Louhans-ba, így nem kell kétszer megjárniuk ugyanazt az utat.) Igazi júliusi kánikula volt odautunk alatt. Rendben átvettük a hajót, kipróbáltunk mindent. Mivel ez a típus csak két kabinos, a szalonban átalakítottuk az ülőrészt és az asztalt franciaággyá. A bázismenedzser adott hozzá franciaágyra való lepedőt. Béreltünk két kerékpárt is, amit csak néha használtunk, hiszen a települések közvetlenül a Saône mellé épültek. Aztán olyat csináltunk a gyerekekkel, amit nem szabad, vagy legalábbis nem illik: a hajón található slagot rácsatlakoztattuk a bázis vízcsapjára, és lelocsoltuk egymást. A jéghideg víztől felfrissülve felfedeztük a falut. Boltja nincs, de vendéglője igen, ahol megvacsoráztunk, és másnap reggelre rendeltünk friss baguette-t és croissant-t.

Jó tudni: a franciáknál a vacsora a fő étkezés, a legtöbb vendéglő csak este 18-19h körül nyit ki, de konyha csak kb.20h-tól van. Még a kis falvakban is érdemes előre asztalt foglalnunk. Az élelmiszerüzletek hétköznap nyitva vannak reggeltől estig, nagyobb városokban a szupermarketek szombaton is kora délutánig. Pékséget szinte minden településen találunk, reggel 6-7h körül nyitnak viszont korán zárnak. A kávézók is reggel 8h körül nyitnak, de este csak 19-20h-ig vannak nyitva.

Másnapra már elért minket a hidegfront, így kellemes hőmérsékletű, néha napos, néha felhős időben hajózhattunk. A Seille-folyóról egy szó jut eszembe: lusta. Kényelmesen kanyarog a sekély vizű folyócska a fák között. Érdekese módom a települések a folyótól messzebb, kb. 2 km-re helyezkednek el, kivéve Louhans-t. A folyóparton csak víkend-házakat, egy-két magánkastélyt és elhagyott vízimalmot láttunk. Na meg rengeteg horgászt, mert a folyó halban igen gazdag. A horgászokra vigyázniuk kell a hajósoknak, hogy ne szakítsák el a zsinórjukat. A La Truchere-Louhans szakaszon 3 öregecske, kis zsilip van, mindegyik önkiszolgáló. A környékbeliek kijárnak segíteni, de alapvetően nekünk kell mindent csinálni: bezárni a két zsilipkaput, le- vagy feltekerni a víz útját biztosító ajtókat. Igazi csapatmunka, minimum 4 emberes feladat, de a hajósok természetesen egymást segítik. Louhans fantasztikus kisváros: fő utcájában minden ház, kortól, mérettől, színtől függetlenül árkádos. Hétvégén látványos baromfi-vásárokat tartanak.

A Seille-folyó negyedik zsilipje közvetlenül a torkolatnál van, itt zsilipőrök nyitják-csukják a zsilipeket. Pár perc és kiérkeztünk a Saône-ra! Hatalmas folyó, mint a Tisza Szolnoknál. A mi kis hajók csak 8 km/h sebességgel tudott haladni, az összes hajó: kirándulóhajók, szállodahajók, uszályok, más lakóhajók leelőztek minket. A hajózó útvonal nagy zöld és piros oszlopokkal van kijelölve, bőven van hely a letérésre. Itt szembesültünk első „hibánkkal”:

Saint Jean de Losne 2a Seile és a Saône találkozásánál finom homokos part várja a fürdőzőket: de hajóval nem lehet letérni a kijelölt útvonalról. Most már tudjuk, hogy La Truchere-ből kerékpárral kellett volna kimenni fürdeni egyet (a slag helyett…). Amúgy a Saône vize tiszta, a folyó lassú sodrású, tehát alkalmas a fürdésre. Több helyen is láttunk a part mellett homokpadokat fürdőzőkkel, mi is jókat strandoltunk.

Az éjszakát Tournus-ben töltjük: Nincs kiépített kikötő, a pontonokhoz lehet hozzákötni a hajót, természetesen ingyen. A városban vízisí és sporthajó kölcsönző is működik, nagy a vízi élet, óvatosnak kell lenni! Tournus egy kicsit Szentendrére emlékeztetett: még nem nagyváros, de nem is kicsi. A mediterrán hangulatú városban ugyanúgy a fákkal szegélyezett széles felső rakparton sétálhatunk, ugyanúgy dombra épült, a dombtetőn templommal, ahova kanyargós szűk utcácskák vezetnek. Sajnos a gótikus templom zárva volt ott jártunkkor, de a mellette lévő monostor egy része szabadon látogatható. Egy falrészen a felirat: a magyarok támadásai ellen építették 937-ben.

Tournus-ből a folyón dél felé is hajózhatunk Lyon-ig (onnan hajóvezetői engedély köteles), olyan szép városokat érintve, mint Mâcon vagy Pont-de-Vaux. A Genfi-tóból ered a Rhône, amely Lyon-nál folyik a Saône-ba, és onnan Rhône néven ömlik a Földközi-tengerbe. Deltavidéke a Camargue, Franciaország legnagyobb nemzeti parkja, és Európa legnagyobb madárrezervátuma.

Tekintettel arra, hogy nekünk Pontailler-sur-Saône-ban kell leadni a hajót, mi északnak indulunk. Következő állomásunk Verdun-sur-le-Doubs, de addig még át kell haladnunk az első zsilipen. Mivel a folyó ezen szakaszán még nagy személyszállító hajók és uszályok járnak, a zsilipek is hatalmasak. A zsilipbe csak akkor engednek be, ha mindenkin van mentőmellény. Irányítótoronyból működtetik az egész folyamatot, nekünk annyi csak a dolgunk, hogy a kötelekkel megtartsuk a hajót a zsilip oldalánál: a zsilipfalban bemélyedések vannak pár méterenként, bennük kikötő bakok. Ehhez rögzítjük a hajót, majd ahogy emelkedik a vízszint, úgy rakjuk át a kötelet a magasabban lévő bakokra. A víz kb.3 métert emelkedik nagyon gyorsan, emiatt a sodrás is erős. Itt tényleg észnél kell lenni, és az egész csapatnak összedolgoznia. A második ilyen zsilip Seurre-nél van. Verdun-sur-Doubs kikötője gyönyörű helyen fekszik, itt éjszakázunk. A Doubs folyó két ágra szakad, létrehozva egy kis szigetet, mielőtt a Saône-ba ömlene. A szigetecskével szemben torkollik a Doubs-ba egy holtág: emellett található a kikötő. A holtág partján bástyára emlékeztető hatalmas fal védi a tetejére épült házakat. A tábla szerint így is az ablakokig ért az eddigi legnagyobb áradás. A Doubs és holtága partján, a kis szigeten mindenképpen érdemes sétálni. Itt nem éreztük magunkat törpének: a Doubs-on a megengedett sebesség max. 6 km/h. A kikötőben régi uszályokból átalakított lakóhajókat is láttunk kikötve, különböző nemzetiségű családok úszó lakásai. A kikötői díjon felül a vízért és áramért is fizetni kell.

A Doubs-folyó részben hajózható. Franciaország két legjelentősebb folyója a Saône-Rhône (északról délre folyik) és a Rajna, franciául Rhin, amely délről folyik észak felé. A két nagy folyót összekötő csatorna a Canal du Rhône au Rhin. St. Symphorien mellett ágazik le a Saône-ból, és részben a Doubs-folyót is felhasználták az összeköttetés létrehozásához. Verdun-sur-le-Doubs-nál viszont a folyó csak kb. 10 km hosszan hajózható, különösebb látnivaló nélkül. A Canal du Rhône au Rhin Dole-i indulással bejárható, érintve Besançon-t.

Másnap reggeli közben még gyönyörködünk hajónk napozóteraszáról a tájban, bevásárolunk és indulunk tovább. Seurre-nél a zsilip egy dérivation-ba, vagyis mesterséges elterelésbe vezet, mert a folyó nagyon kanyarog és az alacsony vízszint miatt nem hajózható. Ezen a pár km-es unalmas szakaszon túl kell jutni, az egyetlen érdekesség, hogy elhaladunk az alatt az autópálya alatt, amelyiken idejöttünk. Mikor végre visszajutunk a folyóra, már a Petit-Saône-on hajózunk. Már teljesen más képet mutat a folyó, mint Tournus-nél: sokkal keskenyebb, romantikusabb. Zátonyok, erdők mellett haladunk, közben rengeteg madarat látunk.

OLYMPUS DIGITAL CAMERASt.Jean de Losne és a folyó túlpartján fekvő Losne helyes kisvárosok, kellemes sétára csábítanak. Amiért feltétlenül álljanak meg itt, az Dijon, ami vonattal nem egészen egy óra alatt elérhető (érdemes előre megnézni a menetrendet, délelőtt elég sok vonat jár, délután kevesebb). Dijon Burgundia fővárosa, igazi sokarcú város: hétköznap is tömeg hömpölyög az üzletekkel tarkított sétálóutcákon, az utakon erős az autóforgalom. Közben az ember kapkodja a fejét a sok látnivalótól, szinte minden második sarkon egy műemlék épület vagy gótikus templom áll. A város büszkesége a hercegi palota. Az épületet Mansart, a Versailles-t is tervező híres építész tervezte (róla nevezték a el a manzárdtetőt), részben szépművészeti múzeumként működik. Előtte hatalmas tér, szökőkutakkal, kávézókkal, éttermekkel. A térről hangulatos utcácskák nyílnak. Pályaudvartól nem messze lévő parkban pihenünk, majd irány haza a hajónkra. A kikötőben áll a levegő, ez az első éjszaka, hogy nem jól alszunk, melegünk van. Amúgy a hajónk másik nagy előnye, hogy a szalonban és a kabinokban is nagyok az ablakok, menet közben huzatot lehet csinálni, így nem melegszik túl a benti levegő, de itt annyira sűrűn állunk, és szellő sem rezdül.

St.Jean de Losne-ban elméletileg megállhatunk a város pontonjaihoz kikötve, de ez általában tele van. Be kell fordulnunk a Canal de Bourgogne-ra, és rögtön jobb kézre, a híd alatt áthajózva kikötőbe érünk. Az első fele magánhajóknak van fenntartva, a hátsó részében köthetünk ki, ha találunk helyet. Vigyázzunk a helyes haladási irányra! Ha találtunk helyet, jegyezzük meg a kikötői hely számát, amire hivatkozva kell fizetnünk a kikötői épületben. Zuhanyzó nincs, víz- és áramvételezési lehetőség van. A kikötő legbelső része a Le Boat bázisa.

Dijon a Canal de Bourgogne partján fekszik. Ez a csatorna a Yonne-folyót (a Szajna mellékfolyója) köti össze a Saône-nal. (Még egy kis vízrajz: a Saône-Rhône és Rajna folyók kivételével az összes francia folyó az Atlanti-óceánba ömlik.) A Saône-nal párhuzamosan futó vízválasztót kellett legyűrniük a Canal de Burgogne építtetőinek. Ezért ezen a csatornán rengeteg a zsilip, pl. St.Jean de Losne és Dijon között 22 van.

St.Jean de Losne után már csak normál méretű zsilippel találkozunk, a legtöbbje automata, egy-két zsilipnél van csak őr. A zsilipek mindig „dérivation”-ba vezetnek. Az elterelések végén is kapu van, de ezeket csak magas vízállás esetén csukják be. Az utóbbi pár év tapasztalata az, hogy inkább alacsony a vízállás. Ha nem kikötőbe vagy pontonhoz kötünk ki, legyünk körültekintőek, nehogy éjszaka kifogyjon a víz alólunk.

Végállomásunk előtti utolsó állomásunk Axonne, Napóleon városa. A városban mind a mai napig katonai akadémia működik, Napóleon is itt tanult, matematika tanára meg is mondta, hogy sokra viszi még. A város déli részét a folyóparti erődítmény uralja, feltárása, restaurálása folyamatban. Az udvarán pétang-ot játszókat láttunk, és mintha a földszinten szolgálati lakások lennének kialakítva. Nyáron esténként koncerteket is szerveznek az erőd előtti parkban.

Kikötni két helyen lehet: az erőd mellett a rakparton, vagy kicsit északabbra, egy lakótelep mellett. Ez utóbbit ajánlom, mert itt van víz- és áramvételezési lehetőség is. Mindkét kikötőhely ingyenes, csak a vízért/áramért kell fizetni. Mi is itt álltunk meg, egy nagyon kedves, angolul és németül is beszélő hölgy a „kikötő” vezetője. Tőle többnyelvű, a város nevezetességeit bemutató prospektust is kaptunk térképpel. Öt perc séta után értük el az óvárost. A városka főtere és a körülötte kanyargó utcácskák mesébe illőek. A főteret a gótikus Notre Dame templom uralja, be lehet menni megtekinteni. Mögötte a városháza kedves épülete (eredetileg a burgundi hercegek szálláshelye, mai formáját a XIX században nyerte el). Az arzenál épületét piaccá alakították át, de mint idegenforgalmi nevezetességet, nemcsak piaci napon lehet bemenni megtekinteni. Az egyik utcácskában gyönyörű épület földszintjén kinéztünk egy „creperie”-t (palacsintázó), de sajnos felújítás miatt zárva volt. Végül a hajón vacsoráztunk és eldöntöttük, hogy esti kivilágításban még egyszer megnézzük az óvárost.

Aki a Saône-on hajózik, ezt a várost semmiképpen se hagyja ki! A folyón egy ipari emlék is működik: fából készült torlasz, ami alacsony vízállásnál kiemelkedik, hogy ne lehessen a folyón hajózni (erre van a dérivation), magas vízállásnál magától lesüllyed, szabaddá téve az utat.

Utolsó nap csöpörgős időben indultunk Pontailler-sur-Saône-ba, utunk végállomására. A kikötő a Vielle Saône nevű holtág torkolatánál található. Örömmel üdvözöltük autóinkat, amelyeket La Truchere-ből utánunk hoztak. Átadtuk a hajót, hogy másnap hajnalban tudjuk indulni. A parkoló zárt, ezért kaptunk egy kódot, amivel a lakatot hajnalban ki tudtuk nyitni. A búcsúvacsora előtt sétáltunk még egyet a városban, amelynek a legmagasabb pontjáról szép kilátás nyílik a folyóra.

A Saône felső szakasza Corre-ig hajózható, onnan a Canal des Vosges-on folytathatjuk utunkat, amely a Moselle folyót köti össze a Saône-nal. Gray, Ray-sur-Saône, Port-sur-Saône az ismertebb városkák. Két alagút is vár ránk ezen az úton.

A Saône-t és mellékútvonalait mindenkinek ajánljuk, kezdőknek is, családoknak gyerekekkel kellemes nyaralást, sok élményt biztosít ez e szép folyó, Burgundia és Franche Comté térsége. Viszlát Burgundia! Au revoir Burgundia!

Galéria

Térképek

Facebook Youtube Hírlevél