Mérföld Yachting Kft.
1012 Budapest, Márvány u. 17.

Hívja irodánkat!

+36 1 225 2260
+36 20 919 0313

Útinapló a Virgin-szgk.-ről

Karib-térség bázisunk

A Karib-térség rendkívül nagy és változatos. Több évre nyújt jó szeles téli vitorlázási lehetőséget.

 

Az Atlanti-óceán és a Karib-tenger találkozásánál, a Karib-tengerből emelkednek ki a vulkáni eredetű karib szigetek. 4000 km hosszan elnyúló ívet alkotnak az észak-amerikai Floridától a dél-amerikai kontinensig. A „vitorlás paradicsom” elnevezést a 900 km hosszú Kis-Antillák láncolata kapta, a charter hajóval bevitorlázható terület, amely északi felén éppen a Virgin szigetekkel kezdődik. A Virgin-szigetek az északi szélesség 17,5-19. fokai között és Greenwich-től nyugatra, a 64-65,5. hosszúsági fokok között fekszenek. A keleti szigetek függetlenségük elnyeréséig angol fennhatóságú gyarmatok voltak, ezért nevük Brit Virgin-szigetek (BVI). Legnagyobb tagja Tortola, a leghíresebb Virgin Gorda és Jost Van Dyke. Tőlük nyugatra a dánoktól vásárolta meg az Egyesült Államok azt a pár szigetet, amelyek ma az Amerikai Virgin-szigetek (US Virgin): St.John, St.Thomas és St.Croix a legnagyobbak. Habár az USA-nak nem társult területe, bérhajóval történő belépés esetén mégis B1 vagy C1 típusú vízumot kérnek mindenkitől a vitorlásunkon, amikor az amerikai felségvizekre átérünk, nem elégséges az ESTA típusú (csak ha kompon érkeznénk). A Virgin szigetek legnyugatibb tagjai, Culebra és Vieques a Spanyol Virgin-szigeteket (Spanish Virgin) alkotják. Az Egyesült Államok tagállamának, Puerto Rico-nak részei, így ezeken még szigorúbban, szigetenként kötelező a be- és kijelentkezés, a biometrikus amerikai vízum. A Virgin szigetek mindegyikén az USA dollár a hivatalos fizetőeszköz. A Virgin-szigetek a kezdő vitorlázók legnépszerűbb karibi vitorlás desztinációja. Kis távolságon belül elérhetőek a szebbnél-szebb szigetek, amelyek egymást védik az atlanti óceáni hullámzástól. A gyenge szeles, alig hullámos vizeken a hajóról egyéb sportoknak is hódolhatunk, legyen az kajakozás, SUP vagy búvárkodás.

BVI USVI

A Brit Virgin-szigetek (BVI) lankás zöld dombocskák sora egymástól 1-15 mérföldre. A 60 vulkanikus szigetecskéből 15 lakott. Minden látótávolságon belül van, 1-3 órás vitorlázással elérhető. Az év nagy részében a szél lágy, a hullámzás gyenge (2-4 láb normál esetben). Az év végi vitorlás főszezonban kissé megélénkül a szél. A helyiek által Karácsonyi Szélnek (Christmas wind) nevezett szél ereje ekkor is legfeljebb 25 csomós. Mindenkor máskor 5-15 csomóval fúj a keleti passzátszél novemberig délkeletről, utána kelet-északkeleti. A térségben a variáció jelentős, 13,5 fok, nyugati irányban tér el a mágneses észak a térképi északtól, évente enyhén csökkenő.

 

Időjárás- és szélviszonyok

Az európai lehetőségektől eltérően a karibi vitorlás szezon 12 hónap. A Karib-térséget állandó időjárás jellemzi: forró nyár, meleg tél, magas páratartalom. A levegő hőmérséklete egész évben egyenletesen 25-30°C fok közötti, a tengervízé átlag 27°C fok. A legtöbb eső május és november között esik. Ez az esős évszak, amelyben az időnként lezúduló, frissítő égi áldás ellenére a vitorlázás feltételei ugyanúgy ideálisak. A vitorlás főszezonnak számító, decembertől áprilisig tartó időszak a száraz évszak. Egész évben a keleties passzátszél fúj az Atlanti-óceán felől. Júniustól-októberig a Virgin szigeteknél csak 5-15 csomós a DK-i a szél, novembertől-májusig legfeljebb 25 csomós, iránya ÉK-i. Aki adriai, kis szeles hajózáshoz szokott, legjobban teszi, ha a Brit Virgin-szigeteknél ismerkedik meg a karibi vitorlázással, és mindezt a hurrikán szezonon kívül, novembertől-májusig.

 

Odautazás

A Puerto Rico melletti Virgin-szigetekhez az Egyesült Államokon keresztül juthatunk el, vagy belső járattal a francia St.Martinról. Drágább, de rövidebb az utazás Európából közvetlenül. Amerikán keresztül kedvezőbb az ár, viszont  a repülők az Amerikai Virgin-szigetek St.Thomas-i nemzetközi repterére érkeznek, ahonnan még át kell kompozni a BVI-n üzemelő charter hajókhoz Tortolára. A hajók bérleti díja megegyezik, vagy alig magasabb a Földközi-térségben szokásos hajóáraknál, a repülőjegyek ára 2-300.000 Ft/fő közötti illetékestül. Ilyen árú repülőjegyekkel nem is érdemes 10 napnál-2 hétnél rövidebb időre 8000km-t utazni. Pár napot számolnunk kell arra is, amíg akklimatizálódik a szervezetünk a trópusi éghajlathoz, kipihenjük a hosszadalmas utazás és az időeltolódás miatti fáradtságot. Az időeltolódás Magyarországhoz képest a nyári időszámításunk idején 6 óra, télen 5 óra, ennyival „fiatalabb az idő” Közép-Amerikában. A vitorlázáson túl hagyjunk időt magunknak a tengerparti pihenésre és a szigetek belsejének felfedezésére is. Egymást érik a szebbnél-szebb szigetek, az új élmények és látnivalók vízen és szárazon egyaránt.

P1170215

BVI kicsiny reptere a Marha-szigeten (Beef Island) van, híd köt össze Tortolával. Mi Saint Martin-ról érkeztünk meg 30 perc alatt, de előtte 11 órát utaztunk Budapestről amszterdami átszállással. Taxi transzferünk a 10 km-re lévő Maya Cove marinába göröngyös utakon vitt. Mire odaért, a nap is lement. A hajónk ki volt világítva, minden élelmiszer a rendelésünk szerint be volt készítve a hűtőbe és a konyhai polcokra, az ágynemű felhúzva várt. Szúnyogos volt az első tortolai éjszakánk. Kezdetben furcsa volt a párás forróság, jól esett a bekapcsolt légkondicionálás. Este 8-kor, otthoni időben hajnali 2-kor sikerült lefeküdnünk. Gyermekünk az otthoni reggel 9h-kor, azaz karibi hajnali 3h-kor már felébredt és elkezdte volna az új napot, viszont a pirkadatra reggel 6-ig kellett várni. 7 órától már a helyi stáb is a hajókon dolgozott, a bázisiroda 8 órakor nyitott. Az irodában kézhez kaptuk az eredeti hajópapírokat, búváruszonyokat, Q lobogót és felségvíz-lobogókat az US Virgin és a Spanish Virgin szigetekhez, kézi VHF-et. A tagolt partvidék miatt a VHF helyett mobil telefonon tudjuk elérni az öblökben megbúvó kikötőket. Több mobilszolgáltató is elérhető vízközépről. A brit felségvizeken amerikai szolgáltatóhoz csatlakozva európai napijeggyel itthoni percdíjakon beszélhettünk. Különben az automatikus csatlakozással 699 Ft vagy 899 Ft-os percdíjakon kezdeményezhettünk volna hívást. A VHF 6-os csatornán angolul és spanyolul időjárás jelentést hallgathatunk időszakosan, a Virgin szigetektől Puerto Rico-ig térségenként taglalja az aznapi és a másnapi széljárást. Vigyázat, a hullámmagasságokat lábban adják meg! A hajókon lévő amerikai kiadású pilotkönyv is lábban tünteti fel a mélységeket! Habár brit szigetek, a hivatalos pénznem az amerikai US dollár. A chartercég irodájában persze választhatóan dollárban vagy euróban kifizettetik velünk a BVI Nemzeti Park hajózási engedélyt a hajónkra a teljes hajózási időszakra, továbbá a személyzeti jegyzék szerinti létszámra a BVI Nemzeti Park belépőt és a vízi mentési hozzájárulást. A 767-es mobilszámon éjjel-nappal hívható a BVI mentési- és felkutatási szolgálata (VISAR). A kötelező térképészkedés (chart breefing) során megtudhattuk, hogy a hajósokat nem csak ők védik. A horgonyzóhelyek, strandöblök biztonságosságát zászlók rendszere jelzi. A parton felhúzott lila lobogó például medúzaveszélyre figyelmeztet, hogy úszás helyett csónakkal menjünk a partra. Piros és sárga lobogók a nemzeti parki bójahelyekkel kapcsolatos közlések. Piros lobogónál a nappali bóják nem használhatóak és úszni sem tanácsos. A parti zászlórúdon a sárga lobogó csak óvatosságra int, a bójahely igénybe vehető, de figyeljünk a hajónkra és a gyengén úszók vigyázzanak. A zöld lobogónál minden biztonságosnak mondható. A BVI Nemzeti Park védett területein csak bójákra kötve tartózkodhatunk a hajónkkal, horgonyozni nem lehet. 10-20-30, egyes öblökben 70 bója is telepítve van. A bóják színe is jelzéssel bír. A sárga színűek a kereskedelmi célú hajóknak vannak fenntartva. A 18 inch átmérőjű fehér bóják a mi bójáink 60 láb hajóhosszig. A BVI hajózási engedély megváltásával ezek ingyenes használatára leszünk jogosultak nappal. Az éjszakáért hajónként 30 dollárt kell fizetni egységesen. A legtöbb bójára ráírják, hogy hol fizessük, melyik étteremnél vagy szállodánál. Este vagy reggel körbejárt a fizettető csónak is. A bóják fejkötelét kell elkapni és annak szemébe kell belekötnünk a saját kötelünket. Minél szorosabbra, mert a sűrűn telepített bójákon elég közel fordulnak egymáshoz a hajók. A legvédettebb területeken csak a nappali tartózkodás engedélyezett. Ezt piros színű, 13 inch átmérőjű bójával jelölik. Ezekhez legfeljebb 90 percre köthetünk. Így biztosítják, hogy a legszebb természetvédelmi területekhez minden hajós odajusson. Elő- és utószezonban, amikor bőven volt bójahely, nem kellett elkötnünk -csak estére. Viszont köztünk cirkált a Nemzeti Park patrol hajója, amely hajónév alapján az engedélyeket ellenőrizhette, és főszezonban a 90 perc betartását is kérheti. A bóják között csónakunkkal elméletileg csak evezve haladhatunk az úszók védelme érdekében. 4 öbölben a partraszállást is limitálták. Ezekben a csónakokat kék színű bójákhoz kell kötni, ettől a határtól már csak úszva juthatunk a szárazra. Ha elfogynak a bójahelyek, legfeljebb távolabb tudunk lehorgonyozni, a bójázott területen a védett korallok miatt tilos.

P1160723

Csak nappali kikötésre használható BVI bójahelyek: The Caves (Norman-sziget), The Indians (Norman-sziget előtt), Dead Chest-sziget (Peter és Só-sziget között), The Bath Nemzeti Park (Virgin Gorda DNY-i végén 3 öböl), a Kutya-szigetek (Virgin Gorda és Tortola között), Guana-szigeti Majom-fok (Tortola ÉK-i felén).

 

Éjszakázásra telepített bójahelyek a Brit Virgin-szigeteki Nemzeti Parkban: The Bight (Norman-sziget), Great Harbour-öböl (Peter-sziget), Manchionell-öböl (Cooper-sziget), Gorda Sound (Virgin Gorda északi, nagy belső öblének szegletei úgymint: Prickly Pear, Saba Rock, Bitter End Club, Birras Creek, Leverick Bay bójái és Drake’s horgonyzóhely a Mosquito-szigetnél), Tortola keleti felén a Fat Hogs-öböl, nyugati oldalán a Cane Garden-öböl, délnyugati végében a Soper’s Hole, a Trellis-öböl (Beef-szigeten), Marina Cay (Beef és Scrub-sziget között).

 

Tortolai indulással az óra járásával ellentétes irányban ajánljuk a környező szigetek bejárását. A legdélebbi brit sziget mindössze pár mérföldre fekszik Tortolától és a szomszédos amerikai Virgin szigetektől. A bázis kikötőből (amely a hajótulajdonos chartercég függvényében lehet Tortola fővárosa, vagy Sea Cow vagy Maya Cove öblei) a 2-3 mérföld széles Sir Francis Drake-csatornán élményvitorlázással indul a túra. A passzátszél végigfújja a csatornát, Tortola és a szemközti pár négyzetkilométer területű kicsiny szigetek mentén a lakatlan Norman-szigethez repít. Nyugati csúcsánál az indián fejdíszre hasonlító sziklák, The Indians kiváló sznorkellező-hely nappali használatú (piros) bójákkal. Éjszakára a Norman-sziget tágas, The Bight nevű öblének (fehér) bójáira köthetünk, 70 darab van belőlük. Az öbölben horgonyzó fa kalózhajó étterem-bárként üzemelő állóhajó. Buja zöld dombok veszik körül, az öbölnek csak egy kis partrésze pálmafás-homokos. Ennél famólóhoz köthetjük a csónakunkat partraszállás esetén. Állítólag ez a sziget ihlette Stevenson Kincses szigetét. Mi inkább továbbálltunk, a gyenge széllel szemben Peter-sziget mellett vezet az utunk. Ennek északi öbleiben is fehér bóják sokasága várja a hajósokat. A BVI legdrágább marinája, az egy éjszakára 125 dolláros norvég építésű marina a Sprat-öbölben pár hajós férőhelyű. Peter-sziget legszebb strandja a Dead Man-öböl, végre a várva várt “karibi” látvánnyal bír. A fehér homokos plázs óriás pálmafáival nappali horgonyzásra ajánlott. A parti beach club strandbójáin kívül sekély vízben élvezkedhetünk. Délkeleti szélnél éjszakázni is kiváló, északkeleti szélben azonban nyitott. A következő sziget a Só-sziget (Salt Island), amely nevét a közepén lévő sólepárló tavakról kapta. Pálmafás kis strandja előtt a sziget északnyugati oldalán horgonyozhatunk. Partraszállásnál lendülettel kell kifuttatni a csónakunkat, mert meredek a part. A sziget 2 fős állandó lakossága a mai napig adózik a brit uralkodónak: évi egy zsák sóval. Másik nevezetesség, hogy innét menekült el a hurrikán elől a Rhone nevű vitorlás-gőzös postahajó 1867-ben, azonban csak pár mérföldre jutott. A Dead Chest sziklazátonyain került hullámsírba 300 fős legénységével, mert a hurrikán visszafordult és utolérte. Mai napig a búvárok kedvelt merülő helye a kettétört roncs 9-24m mélységben. Amíg nem ment le a nap, továbbhajóztunk, hogy minél többet láthassunk. Hívogatott az árboc-erdő mindössze 2 mérföldre, amelyet a következő sziget északnyugati végénél láttunk. Cooper-szigethez épp sötétedés előtt értünk oda, a 40 fehér bója közül volt még szabad a Manchionell-öbölben. A Karib-térségben a nap este 6-kor alábukik és reggel 6-ig sötét van, az éjszakai parthajózás a zátonyok miatt nem ajánlott. Ez a korallhomokos strand a pálmafáival első hajózási napunkon a legszebb fotó téma a lemenő nap fényében. Az égről hamarosan ezernyi csillag ragyog, a távolban Tortola és az Amerikai Virgin szigetek fényei látszanak, a parton a Cooper Island Beach Club fényei és illatai hívogatnak. Ha nem akarunk kiúszni, famólókhoz (jetty) köthetjük a csónakunkat. A bárból a parti fotelekbe és a tengerben álló asztalokhoz is felszolgálnak. A rum punch-ot vagy a “bánatölő” koktélt előszeretettel ajánljuk. A belső étterembe vacsorára várnak. Szilveszterre érdemes asztalt foglalni, bár akkor is csak az asztalt biztosítják, bójahelyet nem lehet rezerválni. Az indulási bázisunktól tulajdonképpen csak egy órányira vagyunk, ezért első és utolsó karibi éjszakázásra is ajánljuk ezt a nyugodt, szúnyogmentes öblöt. Azok is idekötnek, akik a szomszédos Virgin Gorda sziget csak nappal használható bójáiról érkeznek. A túra első napjaiban még hajnalban ébredünk, Magyarországon már 6 órával későbbre jár az idő. A korai kelésnek az az előnye, hogy gyönyörködhetünk a napfelkeltében, ekkor leghangosabbak a trópusi madarak, friss a levegő, ideális a reggelizéshez a fedélzeten. Amint betűz a nap a bimini top alá, teljes erővel égetni kezd. Reggel 7-kor már Ginger-sziget mellett negyedszélben vitorlázunk, persze nem sokat, Virgin Gorda-i úti célunk 5 mérföldre van csupán. Az Elesett és a Leomlott Jeruzsálem elnevezésű sziklacsoportok után elérjük a Kolombusz Kristóf által Kövér Szűznek (Virgin Gorda) nevezett szigetet. A 10km hosszú, 1-4km széles, hátán fekvő pocakos hölgy délnyugati csúcsánál húzódik fél mérföld hosszan a leghíresebb partszakasza, The Bath Nemzeti Park.

DSCF1996

A Bath-öböl, a szomszédos Devil és Spring öblök jura korabeli gömbölyded gránitsziklái a BVI szigetek legfotózottabb partvonala. A helyiek szerint egyedülálló a világon a sok kerekded, óriás szikla, amelyek barlangokat alkotva hevernek a korallhomokos pálmafás tengerparton. Világjáróként magunkban megjegyzem, hogy vitorlással a Seychelles-szigeteken is látható hasonló szépség. Az izgalmas partvonal mentén 50 (piros) bója van telepítve, csak nappali tartózkodásra. Minthogy voltak üres bóják, így a 90 perces tartózkodási időkorlátot bőven túllépve az egész napot a part felfedezésével, fotózással, strandolással töltöttük. Műanyag aljú, 3 méter hosszú, 10 lóerős csónakunkkal a szélvédett partvonal mentén végigsiklottunk öbölről-öbölre. Hajónkkal is bóját váltva mindhárom öböl elé odaköthetünk. A fürdőzők biztonsága érdekében a Bath és a Devil-öbölbe csónakkal nem mehetünk be, a strandterület (swimming area) bójasorának kék bójáihoz kell kötni a bocit, onnan kiúszhattunk. A Spring-öbölben viszont szabad a partraszállás. Mivel meredek a part, inkább lehorgonyozzuk a csónakot ügyelve arra, nehogy koralltelepre engedjük a boci-horgonyt. A három híres öböl a partról is végigjárható. A kerek kősziklák alatt-fölött-mellett sétálva, néha létrán mászva a buja trópusi növények rengetegében vezet a kitáblázott ösvény. A fürdős nap után otthagytuk a világszép öblöket, hogy éjszakázó helyet keressünk. Csupán 1 mérföldre északra kínálkozik Virgin Gorda fővárosának, Spanish Town marinája. A városka bejárata előtt zátonysor húzódik. A tágas öböl északi végében, közvetlenül a part mentén laterális bóják sora vezet be a településhez. Ne feledjük, Amerikában IALA “B” bójázási rendszer van, tehát a nyíltabb víz felől a hajózóút jobb szélét jelöli a piros, bal szélét a zöld bója! A kikötő fő öblében jobb kézre víz- és üzemanyag-vételezési, be- és kijelentkezési lehetőség van az irányítótorony előtt. A bal kézről nyíló öbölben sorakoznak a kikötőmólók. Virgin Gorda nyugati oldalán elhajózunk a hosszú Savannah-öböl előtt, amelynek homok strandját zátonysor öleli körbe, be- és kijárata délről nyílik. Virgin Gorda további nevezetessége a sziget északi felének nagy belső öble, a Gorda Sound. Délről a sziget 414 m magas dombjának lankái fogják körül, északról kis szigetek és zátonyok határolják. Egytestűvel csak az északi átjárón át közelíthető meg biztonságosan a Mosquito és a Prickly szigetek közötti laterális jelek között, katamaránnal nyugatról és keletről is nyílik passzázs. A legromantikusabbnak számunkra a Gorda Sound-öböl keleti fele bizonyult, ahol a Pitter End-i Resort paradicsomi homokfövenye és a Saba Rock étterem előtti bójákhoz köthetünk. A bóják előnye a kikötői tartózkodással szemben, hogy a hajóbelsőben is kellemesen jár a levegő és bizton szúnyogmentes lesz az éjszaka. A Saba Rock egy kicsiny sziget, amelyet egy hotel, bár és étterem foglal el, ez utóbbi rengeteg asztallal a hajósoknak. 3 szinten állnak az asztalok, főszezonban mégis asztalfoglalás szükséges! Nappal is hívogató a hely, estére pedig ellenállhatatlan. A vizet megvilágítják az étterem előtt, méteres halak ugrálnak a fényben. A “bocikikötő” az asztalok mellett van közvetlenül. A vacsora pazar: kardhal, oldalas, választható saláták, trópusi gyümölcsök, óriás brownie alkoholos és nem alkoholos koktélokkal 3 főre 110 dollárba került. A szomszédos ajándékboltban kifizethettük a 30 dolláros bója használati díjat az éjszakáért. A múzeum jellegű boltban a BVI-ről vásárolható kiadványok mellett érdekes a 100 éves külmotor-gyűjtemény, illetve a közeli hajóroncsokról származó puskagolyók, pisztolyok és ezüstrúd az 1600-as évekből. Másnap csónakunkkal felfedezőútra indultunk a Saba Rock mögötti sekély vizeken át a privát Eustatius-szigetig. Hajónkra visszatérve Saba Rock dockjánál oldalkikötéssel vizet tudunk tölteni. A nagy belső vízterület, a Gorda Sound déli felén Leverick Bay Marinánál van még víz- és üzemanyag-vételezésre lehetőség. Ebben a marinában éjszakára parthoz is köthetünk, vagy a sok bójára előtte. A vízvételezés azért is aktuális, mert továbbindulunk, egy Isten háta mögötti helyre. Az ilyeneket szeretjük, mert ahol kevés a turista, ott a világ még érintetlen szépségei rejtőznek. Anegada, az Elöntött-sziget épp ilyen, az egyetlen a térségben, amely nem vulkanikus eredetű, hanem korallsziget. Mindössze 2 órányira, 13 mérföldre északra található Anegada szigete, a horizonttal egy szinten. A 15 csomós délkeleti széllel raumban vitorlázunk a fák felé, amelyek koronája a távolban lengedez, a szigetet még 1 órányira tőle sem látjuk. 9 mérföld hosszú a víz feletti része és további 9 mérföld hosszan nyúlik keletre a víz alatti területe -zátonyként. Minimum 300 hajó kényszerű végállomása lett Anegada az idők folyamán. Az árbocerdő felé mennénk, de int a pilotkönyv, a homokdűnés korallszigetet korallgyűrű zárja körül. Csak 20 éve látogatható biztonsággal, mióta L alakú bejáratát laterális jelekkel 1,5 mérföld hosszan létrehozták. Így is volt olyan pontja a jelölt vízi útnak, ahol a mélységmérőnk 60 cm-t mutatott az 1,9 m-es tőkesúly alatt. A 8,5 méter magasságú sziget csak akkor bukkan elő teljesen, amikor odaérünk. A Reef Hotel előtti 30 bója napközben meg is telt. Nagyon közel vannak egymáshoz a bóják és a 30 dollár fizetésekor aláíratják velünk, hogy azokat saját felelősségünkre használjuk. Bójára kötés esetén is javasolt tehát a “horgonyőrség”. A nyílt vízen állunk, kissé hullámos is, mert a passzátszél végigfújja a bójázott területet, de Anegada-ért megéri.

P1160951

Amint megérkezünk, a hajónkhoz ajánlkozók csónakjai jönnek. 50 dolláros homárvacsorára invitálnak szerény, part menti éttermeikbe. Stephanie mindenféle járművet ajánl bérlésre taxi helyett, mi is ezt javasoljuk. 50 dollárért 24 órára miénk egy 10 személyes automata váltós, több ezer köbcentis amerikai csoda. A jogosítvány számát írják le, kaució nem szükséges a 20 dolláros biztosítás megkötésével, bár aláíratják, hogy probléma esetén 1000 dollár az önrész. A Brit- és Amerikai Virgin-szigetek érdekessége, hogy brit hagyomány szerint a bal oldalon kell vezetni, viszont az összes autó bal oldali kormányzású. Anegada Reef Hotel bárjának boci-mólóján hagyjuk a csónakot, hogy autóba szálljunk. A lapos, kb. 17 km hosszú, 2-3 km széles szigeten körbevezet az egyetlen és egysávos betonút. Egy templom, egy iskola, pár ház színes deszkákból, ennyi az egész. A sziget közepét magrove mocsár foglalja el, a tóban rózsaszín-narancsszínű flamingók tömegével. Anegada fő látványossága északi partjainak strandjai. Több kilométer hosszan húzódnak a korallhomokos öblök. A korallzátony gyűrűn megtörik a tenger, sötét kékből világoskékre vált a színe. Nem kell a külső zátonysorig kiúsznunk, hogy egyedülállóan szépet lássunk. Közvetlenül a partközelben koralltelepekben gyönyörködhetünk. Agancskorallok, legyezők, szivacsok, színpompás trópusi halak búvárszemüveggel 1-3 méteres vízmélységben kézközelben láthatók. Az egész napot érdemes végigstrandolni, a homárvacsora úgyis csak este 7:30-tól van. Napközben legfeljebb szendvicseket (burgers és snack-ebéd) készítenek az éttermi konyhákban. A part este megelevenedik a partraszálló hajósokkal, mi a vitorlásunkon romantikázunk. Reggel 6-kor madárcsipogás és a kokpitban apró lábak topogása ébreszt minket. A kelő nap fényénél helyi pintyfélék morzsát keresnek a fedélzeten. Akár kézből is csipegetnek, majd elrepülnek a nyílt víz felé. Anegada a BVI legészakibb szigete, hát a madarak után mi is délnek vesszük az irányt, a Kutya szigeteket célozzuk meg kellemes, 15-20 csomós negyedszélben. 7,5 csomós sebességgel 2 óra alatt a Marha-szigetig repítettek vitorláink, lehagytuk a katamaránokat, nyugatról passzáltuk a Kutya-szigeteket (Dog Islands). Tortola reptere nem Tortola szigetén, hanem a Marha-szigeten (Beef Island) van, amely tényleg fekvő bika formájú. A Scrub-szigettel határos felén két helyet is ajánlunk kikötésre: a Nagy Camanoe átjáróban új luxus marina található oldalkikötéses helyekkel, szépséges stranddal, mindennel felszerelve, a másik a Marina Cay 30 bójahelye. Ez is étterem-bár és hotel egyben (mint a Saba Rock volt), víz- és üzemanyag-vételezési lehetőséggel a mólóján. A móló végén egy piros színű, brit királyi telefonfülke is dacol az időjárással, erről emlékszik mindenki a Marina Cay-re. Átlátni a reptérre, a kifutópálya vége a homokos Trellis-öbölben végződik. 50 éjszakázó bójája van, de ennél szebb öblök várnak a szomszédos Guana-szigeten. DNy-i végében a Majom-foknál a piros bóják (5 db, csak nappali tartózkodásra) a legyező korallos víz alatti sziklák felfedezésére nyújtanak biztonságos megállóhelyet. Egy mérföldre északra már látjuk a Fehér-öblöt (White Bay), amely nevéhez hűen hófehér homokos. Az idilli partszakaszon a víz türkizkék, a korallhomokos part pálmafákkal teli. Mégsem éjszakázunk itt, továbbhajózunk Tortola északi partvonala mentén, a “távolban”, csupán 10 mérföldre Jost Van Dyke szigete vár. Tortola zöld szigete szép, lakatlan öblöket rejt az északi oldalán. Nyugati felén a Brewer’s-öbölben nem lehet horgonyozni, mert rengeteg víz alatti kábel kiindulópontja, és bóják sincsenek. A Cane Garden-öböl viszont 30 bójával és számos parti étteremmel várja a hajósokat. A hatalmas öblöt 500 méter magas dombok ölelik körbe. A zöld dombokat lila, sárga, kék, zöld, piros és narancsszínű házak lepik el egymástól távol és különböző magasságokban. A parti házak is színpompásak, lábakon állnak. A parti bárok fabódéi délután 3-tól naplementéig Happy hour akcióban egy rumpuncsért kettőt adnak, duplázni lehet szimpla áron a koktélokból. Továbbra is a fahéjas ízű bánatölő rumkoktél, az alkoholmentes facsart gyümölcsök közül a jeges mangó és piña colada ízlik nekünk a legjobban. A csónak-kikötőtől két háznyira egy kis boltban vásárolhatunk, este is volt friss kenyér. Érdekes, hogy a krumplit darabra árulják (1,5 dollárért). Reggel 6-kor hűsítő trópusi esőre ébredünk, mindkét értelemben jól esik. A Cane Garden-öbölből rálátunk úti célunkra, Jost Van Dyke-szigetére, Tortolától csupán 4 mérföldre fekszik északnyugatra. Nevét egy hírhedt holland kalózról kapta, aki a 17. században a szigetvilágot fosztogatta, mára szilveszteri party-jairól híres és szépséges öbleiről.

P1170175

A Kicsi Van Dyke-szigetnél (Little Van Dyke) is érdemes megállni, 10 bóján éjszakázni is lehet, de előtte a még szebb Sandy Spit szigetnél lehorgonyozunk. 14 méterről 4 méterre ugrik fel a tengerfenék e homoksziget szél alatti oldalán. A tenger elmossa a szigetet és saját korallhomokjával tölti fel mögöttes vizeit. Olyan kicsiny a sziget, hogy egy perc alatt körbeszaladjuk. Lila, sárga, barna színű hatalmas legyezőkorallokkal teli a parti homok. Csak a miénk a sziget, ezt az érzést kívánom mindenkinek. Majd érkeztek más látogatói, így mi továbbindultunk Jost Van Dyke déli öbleinek felfedezésére. A Kis Kikötő-öbölben (Little Harbour) 20, a Nagy Kikötő-öbölben (Great Harbour) 30, a Fehér Kikötő-öbölben (White Harbour) 20 namzeti parkos bójára köthetünk. A Nagy Kikötő partja party bárokkal teli, este pezseg az élet, megtelnek a szórakozóhelyek, az éttermek. A csónakkikötő, mely egyben főmólója az öbölnek a rendőrségi épülethez vezet, a hivatalos ki- vagy  bejelentkezést itt egy partraszállással elintézhetjük. Strandolásra is szép ez az öböl, de még szebb tőle nyugatra a Fehér-öböl, mert amilyen a neve, olyan a partja is. Két, laterális bójákkal jelölt bejárata van a korallgát mögé, a bóják hamar megtelnek. Pár mérföldre fekszenek a BVI legnyugatibb szigetei, a Kis és Nagy Tobago lakatlanok. A brit felségvizeken maradva Tortola délnyugati öblébe hajóztunk, Soper’s Hole marinájában parthoz kötve éjszakáztunk. A marinai kikötés ára 1 dollár/láb az egytestűeknek (1,5 dollár a katamaránoknak), 40 lábas vitorlásunkra alig több, mint az öbölbeli bóják díja. Bójából 40 is volt. Az olcsó marinai helydíj mellett viszont 25 dollárt fizettünk a parti áram használatáért. Nekünk megérte, mert a hajón így egész éjszaka működhetett a légkondicionálás. A légkondicionálás előnye, hogy bezárkózhatunk a hajónkba, és ezzel kizárjuk a szúnyogokat. Tortola szigetének kikötőiben voltak éjszaka szúnyog látogatóink. A trópusi melegben nyitott ablaknál lehet csak aludni, így könnyen ránk találnak az apró vérszívók. Száraz szúnyogirtó és moszkitó háló, amivel védekezhetünk ellenük. A kis szigetek bójahelyein szerencsére este is szellő lengedez, bóján állva nem jön szúnyog. A Soper’s Hole kikötőben üzemanyag- és vízvételezés is van naplementéig, a hivatalos ki- és bejelentkezés is eddig intézhető. Mindössze 15 perces papírmunka volt a másnapi kijelentkezés, még este előre megcsinálhattuk (10 dollárba került), készségesek voltak a hivatalban. Megkérdeztük, visszajelentkezni kötelező. A marinai étteremben koktélokkal zártuk a napot és Mahi Mahi haltállal. A jachtkikötő szupermarketje még említést érdemel. Tortola legjobb, hajóval megközelíthető boltjában két szinten szinte minden kapható. Bevásároltunk, majd minthogy már kijelentkeztünk, az Amerikai Virgin-szigetek legközelebbi bejelentkezési kikötőjébe kellett indulnunk.

 

Az Amerikai Virgin-szigetek (US Virgin) a gyarmati időszakban Dániához tartoztak, egyetlen dán birtokként a karib térségben. Stratégiai helyzetük felkeltette az Egyesült Államok érdeklődését, amely 1917-ben Dániától megvásárolta a szigeteket. Azóta a szigetlakók az USA állampolgárai, adófizetői. A legnagyobb sziget, a 34x10km hosszú St.Croix a BVI-től 30 mérföld fekszik délre, sajnos az útvonalunkból kiesik, így nem láthattuk. Bár fővárosa, Christiansted állítólag megér egy misét. Tortoláról az amerikai St.John-sziget Kereszt Öböl (Cruz Bay) nevű városa van a legközelebb, egyórás hajózásra. A 14x5km hosszú zöld sziget északi felén homokos pálmafás öblök sora mellett haladunk el, a sziget kétharmada Nemzeti Park. Az Amerikai Virgin-szigeteken is védik a természetet, St.John öbleiben telepített bóják hívogatnak, de nem köthetünk ki. A hivatalos bejelentkezés információját kell olvasnunk a pilot könyvben, felhúzzuk az új felségvíz lobogót és a sárga Q lobogót is bejelentkezési szándékunk jelzéseként. A Kereszt-öböl zátonyos bejáratában érdekes jelölésű bója fogad, térkép alapján a hajózóút közepe jelként értelmezzük, vagy mint a zátonyra épített elkülönült veszély jelét. Az öbölnek két fele van, főág-mellékág csatornajel mutatja az elágazást. A bóják kevésbé bizalom gerjesztőek, de egy órára megtartanak, míg a kompoknál lévő csónakkikötőben partra szállunk. Mindenkinek meg kell jelennie az amerikai bejelentkezéshez. A helyi vám és bevándorlási hivatal (customs és inmigration office) a két öblöt elválasztó félszigeten van. A hivatalnokok barátságosak. Az egyik a vízumainkat ellenőrzi, ujjlenyomatot vesz és retinafotót készít. A másik végigkérdez, hogy ugye nincs kereskedelmi mennyiségű élelmiszer a hajónkon, ugye nincs fegyverünk, ugye nincs mangó, alma vagy húsárunk a fedélzeten, de ellenőrizni nem ellenőrzött le semmit. Felhívta még a figyelmünket, hogy az Amerikai Virgin-szigeteken szemétlerakásra csak három marinában van lehetőség, úgyhogy vigyük inkább vissza magunkkal a BVI-re. Addig is ígérjük meg, hogy hajónkban hermetikusan lezárva tároljuk a szemetet. Fontos lehet ez a téma nekik, mert az utcákon is 1000 dolláros büntetéssel fenyegetik az illegális szemétlerakókat. Mindkét hatósági alkalmazott rendkívül kedves volt, ismételgették, hogy istenhozott és hogy érezzük jól magunkat. Érdekes, hogy amennyire fontos nekik a bejelentkezésünk és az extra vízumunk, a kijelentkezésünk egyáltalán nem érdekli őket, azt mondták, nem szükséges.

P1170299

Cruz Bay forgalmas kompkikötő, innét buszokkal és taxikkal lehet St.John sziget szárazföldi látnivalóinak a felfedezésére indulni. Hajóval a pár mérföldre fekvő St. Thomas szigete felé indulunk, hogy északról körbekerüljük. Irányban Puerto Rico felé hajózunk, még kacérkodunk a gondolattal, hogy meglátogassuk fővárosát. St.Thomas 22x5km hosszú sziget, északkeleti felén a Coki-fok pálmafás strandja azért is érdekes, mert egy víz alatti korall megfigyelő állomást építettek mellé a turistáknak. A következő egzotikus partszakaszra Hans Lollick szigetén bukkanunk St.Thomastól 1 mérföldre északra. Majd irány vissza St.Thomas 2 mérföld mély öblébe, a sekély Magens Bay-be, amely a fővárosiak kedvelt strandja, védett horgonyzóhely. A sziget északi felének öbleiből éjszakára egyiket sem mertük bevállalni, így naplementéig még megkerültük nyugatról a szigetet. Több csomós áramlással dacolva értünk el a reptér melletti öbölbe (Brewers bay), az egyetlen helyre, ahol a beállt sötétségben vakon is ki lehetett kötni. Az éjszakai parthajózást sehol sem ajánljuk a Karib-térségben a zátonyok és a kivilágítatlan bóják miatt. Minthogy horgonyon álltunk, horgonyőrséget kellett tartani. Ennek is megvan a szépsége a trópusokon. Éjszaka kellemes idő van, gyönyörű az égbolt, a fedélzeten szellő frissíti a meleget a hajótestben dunsztolódás helyett. A madarak naplementekor és napkeltekor a leghangosabbak a parti rengetegben. Reggel folytattuk utunkat nyugatnak, Puerto Rico 1000 méteres hegyei felsejlettek a távolban.

 

A keleti passzátszél hamar átfújt a két nagy Spanyol Virgin-sziget egyikére, a St.Thomastól 15 mérföldre fekvő Kígyó-szigetre (Culebra). Habár az Amerikai Virgin-szigetekről érkeztünk, Culebrán be kellett jelentkezni először telefonon, majd személyesen is. Telefonon 20 percig tartott, míg a személyzeti jegyzéket bediktáltuk és az összes kérdésre megfeleltünk. Spanyolul és angolul lehetett kommunikálni egy San Juan-i hivatalnokkal a saját percdíjunkon. Azután a reptéri bevándorlási hivatalba (Inmigration office) elküldtek. Culebra szigetét keletről korallzátony övezi, déli bejárata 4 mérföld hosszan laterális bójákkal határolt hajózó út. Ensanada Honda a sziget fővárosának és mély, belső öblének  a neve, amely kiváló horgonyzóhely és bójái is vannak. A Dinghy Dock nevű étterem elé horgonyoztunk, a felnyitható hídnál. Az étterem nevének útmutatása szerint csónakunkat egész napra idekötöttük. A reptérig 10 percet sétáltunk a vidám színű házak között. Az emberek kétnyelvűek, de elsősorban angol az anyanyelvük, a fiatalok már nem is tudnak spanyolul. A reptéri bejelentkezéssel több, mint egy órát töltöttünk el a jéghidegre légkondicionált irodában. A sok adminisztráció mellett kétszer 37 dollárt fizettettek velünk a be- és a kijelentkezésért. A reptéri váró egyetlen házacska volt, a rövid kifutón csak kisebb propelleres gépek érkeznek nagy néha. A szigetet mindössze kétezren lakják. Viszont volt autókölcsönzőjük: 27 dollárért 4 fős golf kocsit kaptunk fél napra, amellyel Culebra szárazföldi szépségeinek felkeresésére indulhattunk. A 11x5km-es sziget dimbes-dombos, felszínét őserdő borítja. ÉNY-i végében (a reptéri úton) eljuthatunk a világ 10 legszebb strandja közé sorolt Flamingo-öbölbe. Homokja vakítóan fehér, a kékeszöld víz a korallzátonyig sekély, a parton pálmafák árnyékolnak, a bokrokon óriás iguanák másznak. A kilométer hosszú strandon tank is enyészik a vízben, nem tudtuk meg, mióta. Párja a szárazföldön volt kiállítva. A DNY-i Tamarindo-öböl a koralljairól híres, a hullámok kevésbé ostromolják. Golf kocsinkkal a sziget keleti végéig vezettünk. Egy házacska a helyi múzeum, volt mangrove kilátó a mocsaras részeken, az úton kakasok, gémek botorkáltak az autónk előtt. Miután visszaadtuk a kocsit a kölcsönzőben, visszavittek ingyen a hajónkhoz. Estére vártuk a nagy esőt, amely szórványosan meg is érkezett. Többször zuhogott az éjszaka folyamán. Reggelre a szél is megjött. Az Ensanada Honda-öböl bejáratáig kimentünk. 24 óránk volt arra, hogy elhagyjuk Culebrát, minthogy már kijelentkeztünk. Délelőtt a bejárati korallzátonysoron belüli bójákról (20 db) búvárkodtunk a hajónk mellett. Ez is még érintetlen szeglete a világnak, látható a víz alatti korallok épségéből. Ahogy a szembeszél gyengült, nekivágtunk vissza az Amerikai Virgin-szigetekre.

P1170572

Ezen a napon óriás esőzések vonultak a láthatáron, szerencsénkre mindig elkerültek minket. Az óceáni hullámzással szemben 3-4 csomóval tudtunk csak haladni. A szél tisztán északkeletibe fordult, így St.Thomas hullámvédett déli oldalán már sebesen vitorláztunk. Behajóztunk a sziget fővárosába, amely Charlotte Amalie. Sok horgonyzóhely és telepített bója, illetve 5 jachtkikötője (Water Island marina, Crown bay marina, Frenchtown marina, St.Thomas Harbour, IGY marina Yacht Haven Grande) közül a belvárosit választottuk, a Yacht Haven Grandét. A VHF 10-es csatornát kellett hívnunk érkezéskor. Megajachtok között, óceánjárók mellett kaptunk helyet szezon előtti kedvezményes 1,89 dollár/láb áron az éjszakára. Két kikötős segített kikötni, áramot bedugni, vízre csatlakozni. Az óraállást mindkettő mérőjén felírták, másnap ezek alapján fizettettek. Golf kocsival körbevittek a marinában és megmutatták a marinai szolgáltatásokat (tax free boltok, éttermek, kávézók, medence, teniszpálya), majd a recepciónál kitettek minket adminisztrálni. Belépő kártyát kaptunk, belépő kódokat, ingyen Wi-Fi hozzáférést. Charlotte Amalie, St.Thomas fővárosa tele van emberekkel: 50 ezren lakják a szigetet és 10 ezer turistát ont ki magából az a 4-5 luxus óceánjáró, amely alkalmanként a partjaihoz érkezik. A legszebb kilátásunk a városra és öblének szigeteire a Paradise-csúcsról nyílik. Ráláthatunk a nyüzsgő kikötőre, az induló luxushajókra, az érkező hidroplánra, a dombokra kúszó pezsgő nagyvárosra. Erre a 230 méter magas dombra éppen a jachtkikötőnk mellől visz fel a több kabinos felvonó (Paradise Skyride) 21 dollárért/fő. Délután 5 órától (amikor az óceánjárók útjukra indulnak, hogy másnap reggelre új helyen kössenek ki az ember tömegeikkel) már csak 5 dollár/fő a viteldíj a sífelvonón, amely a legszebb naplementében enged minket gyönyörködni a dombtetőn lévő éttermek panoráma teraszáról. St.Thomas tagolt partjain túl, ahol a nap lemegy, a távolban még Culebra szigete is kirajzolódik, ahonnét reggel indultunk. Az éttermeknél élőzene is van, a könnyű vacsorát koktélok kísérik, költhetünk az ajándékboltokban. Amíg vendég van, addig jár a felvonó az éjszakában. Élmény volt ez az este, rövid frissítő égi zuhany kísér haza a hajónkhoz. Reggel városnézésre indulnánk, majdnem ki is tört emiatt a lázadás a fedélzeten. Kutyagolni a trópusokon valóban megerőltető. Charlotte Amalie 400 éves óvárosába pedig gyalog érdemes besétálni, a parti úton dugóban állnak az autók. 1670-es években kereskedők és kalózok virágoztatták fel a települést, sokat köszönhetett Dánia semlegességének. A várost 1691-ben keresztelték el Charlotte Amalie-ra az akkori dán királyné tiszteletére. A fő látnivalók a Keresztény Erőd (Fort Christian) masszív, vérvörös épülete 1672-ből. Óratornyát 200 évvel később építették hozzá. A parkos területről irány a dombtető, 99 lépcsőn felfelé Feketeszakáll tornyához (Blackbeard’s Castle) juthatunk. Kalózlobogók díszítik és ha sikerül bejutnunk, a toronyból is csodálatos a kilátás a városra és az öbölre, benne a Water és Hassel szigetekkel. A város főutcája (Dronningens Gade) kereskedők boltjainak, raktárainak sora. Itt 400 éve az adásvételről szólnak a mindennapok. A vámmentesen vásárolható ékszer, óra és divatáru boltok légkondicionálása a mellékutcákat is hűti. Mindegyik árus megszólít, beinvitál. A luxus óceánjárók utasaiból élnek, de azért mi is hozhatunk nekik egy kis üzletet. A déli hőségben taxival vitettük vissza magunkat a Yacht Haven Grande kikötőbe. A hajó kikötőhely díjához egyéb költség is hozzájött: 25 dollár vízvételezési díj, 10 dollárnyi áramfogyasztás, 5 dollár szemétdíj-átalány. Ez utóbbit meglátva a számlán megszabadultunk az összes felhalmozott szemetünktől. Megkönnyebbült hajónkkal a BVI felé vettük az irányt. St.Thomas fővárosa teljesen elvarázsolt, de maguk az Amerikai Virgin-szigetek, a túlnépesült St.Thomas és a természetibb St.John kevésbé, mint spanyol vagy brit szomszédjaik. St.Thomas és St.John déli felén hajózva a pilotkönyv légi fotóin szépnek látszó öblök a valóságban nem is voltak annyira izgalmasak. St.John északkeleti végén Leverick-foknál még bójára kötöttünk. Kicsiny homok-szigete fokozottan védett, mert pelikánok költőhelye. Körbe van kerítve boci bójákkal, hogy csónakunkat ezekhez kössük, a partra csak úszva érjünk. A Leverick-öböl nyugati végében az Annaberg rabszolga-ültetvény romjaihoz sétálhatunk, a vízben nagy agykorallok élnek, és kisebb cápák úsznak!

P1170265

Naplemente előtt fél órával még átmotoroztunk Tortolára, a már ismert Soper’s Hole marina elé bójára, ezzel visszaérkeztünk a Brit Virgin-szigetekre. Kijelentkezés nélkül elhagyhattuk az Amerikai Virgin szigeteket, levontuk a lobogójukat, és vissza kellett jelentkeznünk a brit felségterületre (35 dollárunkba került). Tortola marinái a déli öbleiben rejlenek. Nanny Cay a legszimpatikusabb, mert a nyílt tenger felől idilli strandja is van. Sea Cow Bay, Road Town, Maya Cow egymástól pár mérföldnyire a charterhajók indulási bázisai. Mindegyik marinába laterális bóják szűk sora vezet be és a kikötőkön belül is csekély a vízmélység. Tortola 18x5km hosszú sziget, déli fővárosának, Road Town öblében kikötő bővítési munkálatok folytak. A város nem látható át a víz felöl, egy mangrove sziget mögött rejtőzik. Hajónkkal lehorgonyoztunk, csónakkal nézelődtünk. Az indulási kikötőnkig fél óra volt csupán hátra, de nem akartunk visszaállni, megkértük a bázisvezetőt, hogy a hajó visszaadását intézhessük másnap reggel-délelőtt. Nyertünk így még egy fél napot és a szintén fél óra távolságra lévő Cooper-sziget bójáira mentünk vissza, az egyik legszebb helyre. A kör ezzel bezárult, visszaértünk Virgin-szigeteki körutunkról. Utolsó esti koktéljainkat éppen Halloween ünnepén iszogattuk a Manchionell-öbölben. Reggel még úsztunk a hajónk mellett, majd kényelmesen visszaálltunk az indulási bázisra. A marinai benzinkútnál megtankoltuk a hajót és a külmotort, a helyi bárban kellett fizetni. A Virgin-szigeteken az üzemanyagot gallonban mérik! A reptéri transzfer visszaúton csak 10 dollár/fő volt. A repülőtéren kötelezően 20 dollár/fő reptéri illetéket kellett fizetnünk a poggyász feladása után, de még a biztonsági kontroll előtt. Délután 1 órakor indult a kis propelleres gép, hogy átvigyen minket Saint Martin óriási, nemzetközi repülőterére, ahonnan Európába indulnak a járatok. Virgin Gorda látványa volt az utolsó, amelyet a felhők közül még láttunk a Brit Virgin-szigetekből. De nem kellett szomorkodnunk, Saint Martin-on ismét hajóba szálltunk, hogy felfedezzük környező szigeteit a következő cikkünkben.

 

Tippek:

  • Hajóbérlés csak Tortoláról, BVI-szigeteki indulással lehetséges vagy Puerto Rico-ból. Ez utóbbit kevésbé ajánljuk, mert Puerto Rico-ból a Virgin szigetekhez szembeszeles menettel juthatunk. Az Amerikai Virgin-szigeteken nem állomásozik charterflotta. Tortolán nem csak vitorlások, hanem katamarán motorosok is bérelhetőek nagy számban.
  • Vízvételezésre a kevés marinában, a néhány benzinkútnál és a hajós éttermeknél van lehetőség. Olyan kicsiny távolságok jellemzik a bejárható vízterületet, hogy 10-15 mérföld hajózással bármikor megtölthetjük tankjainkat. Az esős évszakban gyűjthetjük a vizet a bimini topról is.
  • Fontos a bevásároltatás, időt és pénzt (taxiköltség) spórolunk meg vele. A legjobb, hajóval megközelíthető boltra a BVI-n Soper’s Hole marinájában bukkantunk.
  • Mind az amerikai kikötőkben, mind a Virgin-szigeteknél dolgozó charterhajókban 110V-os a parti csatlakozás. Érdemes invertert vinnünk, ha a 12V-os szivargyújtós csatlakozóból 220V-ot szeretnénk.
  • A Virgin-szigeteken annyi a turista, hogy fokozottan figyelnek a közbiztonságra, nincs is probléma sehol. A legnagyobb veszély, ami a hajósokra leselkedik, a napsugárzás: az Egyenlítőtől északra, a 10-20. szélességi fokokon hajózva szinte derékszögben delel felettünk a Nap. A hosszú ujjú fehér ing, sapka, UV szűrős napszemüveg a legpraktikusabb trópusi viselet. A vízben úszva, búvárkodva is leéghet a bőrünk.

 

Galéria

Facebook Youtube Hírlevél