Kubai vitorlás élmények 1

Karib-térség bázisunk

Kubai charter vitorlázás, élmények szárazon és vízen

Videónk Kubai vitorlázásról.

Kubát szárazföldről egyre többen ismerik, páratlan a szigetország szépsége. Az 1000km hosszú szigeten egyaránt sok a turista látnivaló és a fantasztikus korallhomokos strand. Havannában is napokig bolyonghatunk, autó matuzsálemekből gyönyörködhetünk az óváros koloniális emlékeiben. Ellátogathatunk Hemingway házába, szivargyárba vagy rummúzeumba. Éjszakára pedig kihagyhatatlan a Tropicana nevű éjszakai mulató izgalmas táncműsora. Kirándulhatunk orchidea kertbe (Soroa), krokodilfarmra (Zapata-félsziget), indiánfaluba (Guama) és a forradalmi szocializmusnak is számos emlékhelye van.

  

De ha csak szárazföldi turistáskodunk, kimarad a lényeg, a vitorlázás. Egy-egy napos hajós kirándulásra az all inclusive szállodákban be lehet fizetni az északi és a déli szigetoldalon is. Önálló hajóbérlésre, több napos vitorlázásra viszont csak a sziget déli felén üzemeltetett bérhajókból foglalhatunk előre. Egyre több Kubában a charterhajó, és már nem csak 10-15 éves modellek, hanem van közöttük vadonatúj Lagoon 450 vagy Nautitech Open 40 katamaránok is.

Az északi szélesség 22.fok 8.perce és nyugati hosszúság 80.fok 27.perce Kuba jelenleg egyetlen charterhajó kikötőjének koordinátái. Cienfuegos városában várja a hajóbérlőket, Kuba déli felén, Havannától 4 órányi távolságra. 4-5 német, spanyol és francia tulajdonú flotta üzemeltet itt összesen 25 bérhajót. A Marina Cienfuegos, a Punta Gorda félszigeten egy 6 mérföld hosszú és 2 mérföld széles belső öböl közepén található. Tengeri kijárata 2 mérföldre délre fekszik. Bár szárazföld öleli körbe, egy hurrikántól ez az öböl sem véd meg. A nagy öböl egyik szegletében egy folyó torkolata a helyi hurrikán-menedék. Cienfuegosból indulhatunk nyugatra, a Canarreos és keletre (Trinidad irányában) a Jardines de la Reina szigetvilág felé. Az állandó széljárás keleties, csak néha érkezik erős keleti szelet követően hidegfront északi széllel. Tehát nyugat felé hajózva végig jó szélben bízhatunk, visszaúton viszont lehet kellemetlen a szembehajózás. Ezért is javasolt a one-way hajózás Cayo Largo-i vagy Isla de la Juventud-i végállomással. Kelet felé az út első fele lesz szembeszeles Trinidadig, utána már a Jardines de la Reina szigetek felé délkeleti irányban haladva könnyebb a vitorlázás, visszaúton pedig raumban élvezkedhetünk. Mi mindkét irányban hajóztunk egy-egy hetet.

HAJÓZÁS CIENFUEGOSTÓL NYUGATRA

Délutáni hajóátvételt követően Cienfuegosból hajónkkal még aznap éjjel útra kelünk, kikanyargunk a nyílt tengerig. Figyelnünk kell a feltakaró jelek útmutatására, amikor előttünk és hajónk mögött is egy vonalban látjuk a kőkúpokat (éjjel a fényeiket), ez a megfelelő vízmélységű hajózó út. A vízen halászcsónakok, a parton a kivilágított Jagua erőd és helyes, színes kis házak búcsúztatnak. Cienfuegos vízi kijáratát a Punta Los Colorados világítótornya jelzi, 23 mérföldre látszik el a hófehér torony fénye az éjszakában. Kubában a variáció 5 fok alatti, de azért ezt figyelembe véve kell meghatározni az útirányunkat.

Az első héten először 240 fokra indulunk, a Canarreos szigetcsoport legkeletibb tagja, a Cayo Guano del Este szigetig. Kellemes hátszéllel a legrövidebb rottán mindössze 40 mérföld lenne az út, de akkor belemennénk a tiltott hajózási zónába, ezért kerülnünk kell. A híres Disznó-öböltől és a Playa Girón partszakasztól, ahol Fidel Castro nyaralója van, keletre egészen Cienfuegos-ig, délre pedig a Canarreos szigetcsoportig tilos a hajózás, ez a Castro család horgászterülete. A kubaiak amúgy sem szállhatnak hajóra, legfeljebb a hivatásos halászok hajózhatnak. A kubai emberek a szigetországon belül, a szárazföldön sem mehetnek egyik tartományból a másikba, csak engedéllyel.

Délnyugatra hajózva mi fokozatosan eltávolodunk a szárazföldtől. A csillagos égbolt alatt csak a kompasz iránymutatására számíthatunk, amikor már a Cienfuegos-i torony sem látszik. Hamarosan meglátjuk az úti célunkat: a Cayo Guano del Este világítótornya 19 mérföld távolságból hívogat. Ezzel a szigettel kezdődik az a sekély plató Kuba szigetétől 50km-re délre, amelyen a szigetcsoport szigetei és korallzátonyai a környező több ezer méteres vizekből kiemelkedve, 10 méternél sekélyebb vízben, kelet-nyugati irányban sorakoznak. Még sötétben érkeztünk a világítótorony tövébe, napkeltéig lehorgonyoztunk. A nap a piros-fehér sávozású torony felől kel fel, mielőtt izzani kezd, megreggelizünk. A hajó mellett jól esik a csobbanás a meleg tengervízben, majd hamar továbbindulunk a turista-sziget, Cayo Largo felé. 20 mérföldnyi utunkon helyi halászok ajánlkoznak: élelmiszert és pár eurós helyi rumot kérnek, cserébe 2 vödör langusztát kapunk. Ebben a rákfajtában bővelkedik a Canarreos-szigetcsoport. Itt még nem halászták le a langusztákat, mert Kuba partvonalától távol esnek és köztük van a tiltott hajózási övezet. A helyieknek hivatalosan tilos is homárt halászniuk. A halászok nem véletlenül kérték, hogy őket ne fotózzuk. Cayo Largo-ig 20 mérföldet hajóztunk, keleti végén (Punta del Este) a Teknős parton strandoltunk. Pontosabban hullámfürdőztünk, mert ez a sziget szélfelőli csúcsa. Cayo Largo és a többi sziget déli felén kell hajóznunk, északi oldalukon 1 méter alattiak a vízmélységek. A relatíve mélyebb déli oldalon is elkél egy helyi vezető segítsége (napi 50 euróért bérelhető ‘marinero”), mert itt is mindössze 0-8 méter közötti a vízmélység. A korallhomok a vízben és a parton is mozog, helyét változtatja, a térképi adatban teljesen sohasem bízhatunk. A vízben rejtőző korallzátonyok csodálatos merülőhelyek, ha tudjuk, hol vannak, de ha nem, akkor hajónk végzetéül szolgálhatnak. Vagy választhatjuk, hogy a zátonysoron kívül, ezer méteres vízben hajózunk kellő távolságban a szigetek alatt, de óceáni hullámok hátán. Egyetlen előnye ennek csak az, hogy a ragadozó halak itt rabolnak a legjobban. Barracudák sorát foghatjuk ki a mély és a sekély víz határán.

Cayo Largo az elnevezése szerint is egy hosszú sziget, nyugati vége 15 mérföldre fekszik, a Ballenatos zátonysor határolja. A félelmetes zátonysoron a pilotkönyv szerint egy-egy laterális jel vezet át, de a valóságban ezek egyike hiányzott. A Karib-térségben az Iala „B” bójázási rend szerint a hajózóút jobb oldala jel a piros, négyzetes és a bal oldala jel a zöld színű, kúp formájú (a nyílt víz felől nézve). Talán ezen tudás és bója hiánya miatt hiányzik már egy charterflottából az a Catana 43 vitorlás, amelyik félig elsüllyedve pár mérföldre nyugszik egy homokpadon. A karibi nap hamar leesik az égről, este 7-től reggel 7-ig sötét van. Ha nem kelünk fel reggel időben, rövid lesz a nappalunk. Habár éjszakára beköthettünk volna még a sziget fő- és egyetlen városába, nem tettük. A parttól kellő távolságban horgonyon aludtunk, hogy ne érjenek el hajónkig a szúnyogok. A szél estére lecsendesedik, reggelre a tenger is tükör sima a zátonysoron belül, de azon túl is. A Ballenatos korallzátonynál búvárszemüveggel és pipával már kora reggeltől az érintetlen víz alatti természetben gyönyörködhetünk. A kikötést telepített bója segíti. A legyezőkoralltól az agancskorallig, a rájától a kőhalon át a sokféle színű trópusi halakig mindent láthatunk. A víz 28 fokos, legszívesebben egész nap búvárkodnánk.

      

De továbbhajózunk nyugatnak, 2-3 m mély vízben kell elővigyázatosan navigálni. Nem véletlen, hogy Kubában csak katamaránok bérelhetőek, egytestű vitorlások nem! A zátonysoron belül körülbelül 2 mérföld széles a sekély vízterület. A Cayería los Majaes-nél a kékeszöld tenger közepén két világos türkizkék kört veszünk észre, lehorgonyzunk a közelükben. Kiderül, ezek „természetes úszómedencék”, csak derékig ér bennük a víz! Innét 270 fokra tartunk, 15 mérföld az út a Cayo Rosario szigetig, 20 csomós a keleti passzátszél, éppen a hátunk mögül fúj. A sziget strandja (Playa Rosario) szélfelőli, ezért megint kissé hullámos. A hosszú korallhomokos parton még a felnőttek is várépítésbe fognak, a legénység másik fele fel-alá sétál. A partra sodródott strandpapucsokkal (szerencsére más szemét egyáltalán nem volt) feldíszítettünk egy fát. Rajtunk kívül csak keselyűk voltak a szigeten, talán épp ilyen fehér, jóllakott, kipihent turistákra vártak? Szóval Cayo Largo kivételével valóban lakatlan szigetek mellett hajózunk végig.

Amikor odaérünk a következő szigetre, ott sincs „semmi, csak” pálmafák sokasága és aranyló homok, de ez adja a terület szépségét. Beépítetlen, sőt embertől mentesek a szigetek, mint az utolsó földi Paradicsom. A katamarán rendelkezik elég térrel és komforttal, hogy ne hiányozzon a szárazföldi kikötés. A főzést pedig hagyjuk a helyi szakácsunkra! Kubában nem luxus, hogy a bérhajónkra személyzetet fogadjunk: a napi 50 eurós marinero a navigációs helyismeretén túl a főzésben is jeleskedik. Minden nap többfogásos ételeket főz az egzotikus alapanyagokból. Segít a bevásárlásban, az élelem beszerzésben: az üres kubai boltokban a pult alól vagy éppen szigonnyal és pecával a tengerből. A langusztát 10 féleképpen tudják elkészíteni. Ha megülné a gyomrunkat, erre is van koktél, ó-rumot mixelnek nekünk angosturával. A több kilós barracudákból sem rántott hal lett vagy paprikás, hanem sushitól kezdve a grillezett filéig sokféle haltál. A marinero kérés nélkül mosogat, takarít. Minden reggel arra ébredtünk, hogy begyújtja a gázt, főzi a kávét és süti a kenyeret (a mélyhűtőből kell elővenni). A tenyerén hordoz minket. Este diszkréten elvonul vagy éppen salsa táncot oktat a csapatnak. Éjszaka pedig helyettünk horgonyőrséget tart. Teljes a luxus!

      

A következő szigeten szolgálatot teljesítő kubaiakhoz szálltunk partra. Cayo Cantiles a majmok rezervátuma és pelikánok is élnek a sziget belső, mocsaras területein. Helyi vezetőnk félelmetesen nézett ki: a 40 fokban is gumicsizmában, kezeslábas ruhában vezetett minket macsetéjével (hosszú bozótvágó kés) a kezében. Le is maradoztak egymás után a csapattagok. Kinek a papucsa nem bírta az élesre csipkézett szilás ösvényeket, ki pedig a moszkitók miatt fordult vissza. Az őserdei környezetben termeszvárat, kígyót (Kubában nem mérges egyik sem), pelikánokat láttunk, de majmokat csak a tükörben. Rosario végre egy megkerülhető sziget. nyugati oldalán a széles Cantiles átjáró sekély, de még járható hajózó út. Északról viszont 10 mérföldes kerülővel tudtunk csak a sziget szél alatti oldalán elhajózni és az Estopa sziget előtt, a laterális bójákkal jelölt Canalizo Estopa csatornán jutottunk vissza a déli szigetoldalra.

Kéthetes vagy one-way hajózás esetén Rosariótól továbbhajózhatunk: 30 mérföldre nyugatra egy óriási, lakott sziget, a Fiatalság szigete vár. Az Isla de la Juventud 20 mérföld hosszú és ugyanennyi széles, van repülőtere is, ahonnét Havannába visszarepülhetünk. De körbe is kerülhető, hajóval az északi felén lévő Nueva Gerona várost tudjuk meglátogatni, 2 mérföld hosszú csatorna vezet be hozzá. Itt már kereskedelmi hajókkal is találkoztunk: rozoga vontatóhajók kamionnal vagy konténerekkel púposra megrakott uszályokat vontattak. A sziget régebbi városa, Santa Fé a sziget közepén található. Van itt kubai börtön komplexum, amiről eszembe jut, hogy felhívjam a hajóbérlők figyelmét: induláskor és érkezéskor minden kikötőben a helyi hatóságnál kötelezően be-, illetve ki kell jelentkezni a hajópapírokkal és útleveleinkkel. Az indulási kikötőben napra lebontott útvonaltervet is kérnek. A Fiatalság szigetét az óra járásával megegyező irányban kerülve az Estopa-csatorna vezet vissza a hajózható déli szigetoldalra, tőlünk jobbra és balra mangrovéval benőtt homokpadok.

       

Visszatérve Cayo Largo szigetéhez  a nyugati végén strandolhatunk: a Playa Sirena kiválóan alkalmas arra, hogy a lefújó szélben a katamaránunk orrát a homokpadra felfuttassuk. Először még furcsa is volt, hogy a horgonyt kézzel kell kivinni és beásni a parti homokba. Naplementéig fürödtünk, mangrovéket ültettünk. Estére kihorgonyoztunk a parttól pár száz méterre. Északnyugatra 5 mérföld Cayo Rico, egy strandsziget bárral. 3 CUC-ért (kb.2,5 euro) keverik a pina colada koktélt minden mennyiségben. A nádtetős kalyibában iguánák (óriás gyíkok) és jutíák (helyes kis patkányok) nyalják fel, ami lecsöppen. Turisták dagonyáznak a vízben. Ahhoz, hogy partra szálljunk, 1 mérföldre tudunk lehorgonyozni a sziget előtt, hogy még megfelelő vízmélységet találjunk a katamaránnak. Vízre tesszük a csónakot és a kajakokat. Estére Cayo Rico elnéptelenedik, a turisták és a személyzet is visszatér Cayo Largo-ra.

Cayo Largo településének van marinája is, a Marina Marlín, 2 mérföld hosszú tengeri bejárat vezet a kikötőjébe. Jobb felől passzáljuk a Defináriumot, amely egy elkerített területe a tengernek idomított delfinekkel. Hajóval épp a medencéjük mellé köthetünk. Negyed-félórás programokra lehet befizetni (50-90 CUC/fő, fotók 10 CUC/db vagy 40 CUC/100 fotó DVD-n), és életre szóló élményben lesz részünk. Nem csak vontatnak és puszilnak a delfinek, vagy átugornak, hanem orrukkal kiemelnek a vízből álló helyzetbe. Cayo Largo városa hamar körbesétálható. Van benne egy bank, egy bolt, egy múzeum, egy orvosi rendelő, egy buszállomás, egy kicsiny reptér, egy teknős nevelde, pár szuvenír árus, sok bungaló és a naplementét követően milliónyi szúnyog. Éjszakára megint kihorgonyzunk a sziget elé.

Reggeli strandolásra a Playa Sirena fövenyével szemben található homokdűnéhez horgonyoztunk. A Playa Mujeres kicsiny sziget túlszaporodott iguanákkal – hordáik alig várták, hogy kenyérrel megetessük. A vízben rája és dobozhal úszkált a hajónk körül. Lassan elindultunk visszafelé, de előbb Cayo Largo délnyugati strandján, a Playa Paraíso homokjára még kifutattuk a katamaránt. Ennél a földnyelvnél a víz hamar mélyül. Szinte teljes a szélcsend, fürdünk és sétálunk a fövenyen. Keletre 20 mérföld után elérjük az Angol-szigetet (Cayo Inglés), mellette víz alatti korallzátony húzódik mindössze fél méterre a felszín alatt. A kiterjedt zátonysor közé behorgonyzunk búvárkodni. Estére 7 mérfölddel tovább Cayo Sal, „Isten egyik szigetéhez” (Cayos de Dios szigetcsoport) húzódunk aludni.

      

5 mérföldre előttünk tornyosul a már ismert piros-fehér sávos kőoszlop, a környék egyetlen világítótornya. Most nappal érkezve behorgonyzunk Cayo Guano del Este piciny északnyugati strandja elé. Meglátogathatjuk a toronyőröket, örülnek nekünk és élelem ajándékainknak. Az 58 méter magasságba napi háromszor megy fel az őr felkurblizni az ellensúlyt, ami működteti a világítótornyot itt a tenger közepén. Szerinte 24 mérföldre (a térkép szerint kevesebbre) is ellátszik a fénye. 234 lépcsőt másztunk meg a gyönyörű panorámáért. A virágos szigeten még romjaiban ott hever az előző, 30m magas fém torony. A vízben szépen kirajzolódnak a zátonyok. Hajónk pedig arra vár, hogy déli indulással estére Cienfuegosba visszaérjen. Tulajdonképpen sikerült is, mert kivételesen alig fújt a passzátszél (szembe) és így hullámzás sem volt. A naplemente Cienfuegos tengeri bejárata előtt ért minket. Bálnákat is láttunk fújni. Kirajzolódott a horizonton Kuba egyetlen atomerőművének sziluettje, ami urán nélkül szerencsére nem működik. Este a marinai étteremben búcsúvacsorával kubai ritmusokra köszöntünk el a csapatunktól.

HAJÓZÁS CIENFUEGOSTÓL KELETRE

Új hét, új útirányba indultunk. Cienfuegosból Trinidad felé vettük az irányt. Kelet felé a Királynő kertje szigetcsoport (Jardines de la Reina) szépségei vártak. De ez egy következő történet.

Az biztos, hogy kubai nyaralást csak úgy érdemes tervezni, hogy legyen benne vitorlázás és szárazföldi pihenés is. Kolombusz Kristóf is Kubánál kezdte az amerikai kontinens felfedezését. Igyekezzünk, mert Fidel Castro rezsimje nem fog soká tartani, Kuba a szocialista egyszerűségében pedig még nagyon szerethető.

Kuba vitorlás, Kuba vitorlás, Kuba vitorlás, Kuba vitorlás, Kuba vitorlás, Kuba vitorlás, Kuba vitorlás, Kuba vitorlás, Kuba vitorlás, Kuba vitorlás, Kuba vitorlás, Kuba vitorlás

 

Képgaléria