Szicília vitorlázás az Egadi-szigeteknél

Olaszország bázisunk

Szicília vitorlázás 2. rész

 

A felfedezés öröme hajt minket időről-időre új vizekre, így legutóbb a szicíliai Egadi-szigeteknél vitorláztunk. Palermótól nyugatnak, Tunézia irányában található a kis szigetcsoport. Favignana, Marettimo és Levanzo alkotják az Egadi Természetvédelmi Területet, amely Palermóból egy hét alatt kényelmesen bejárható vitorlás térség, látványos megállókkal Szicília mentén.

Mindig Imray térképek alapján hajózzunk!

Szicíliában jártunk már, akkor az ismertebb Eoli-szigeteket (más néven Lipari-szigeteket) hajóztuk végig, amelyek Palermótól keletre sorakoznak: Filicudi, Alicudi, Salina, Lipari, Vulcano, Panarea és Stromboli. A párás meleg, a langyos tenger, az olaszok temperamentuma azóta sem változott. Talán az utcák és a tengerpart már kevésbé szemetes. Hajóról amúgy is a szebbik arcát mutatja minden! Szicília környező szigetei pedig érdekesebb nyaralást biztosítanak, mint a fősziget napernyőkkel zsúfolt homokos plázsai. Vitorlást bérelve szigetről-szigetre hajózhatunk.

A kevés charterflotta egytestű és katamarán vitorlásai meglepően jó állapotúak, az olaszok értenek a hajókhoz. A hajóátadás gyorsan megy és az előre rendelt élelmiszerkészletünk is a hajón várt, hűtőben a hűtenivalóval. Javasoljuk a bevásároltatási szolgáltatást, mert nincs nagyon bolt a hajók közelében egyik kikötőnél sem. Éttermekben viszont bővelkednek a kikötők, ahol a fakemencében sütött pizzán és a paradicsomos tésztaféléken kívül választható a friss kardhal többféle módon elkészítve, avagy tintahal, polip és garnélarák roston és olajban sütve, köret nélkül. A feketekagyló, a paradicsomos-olajbogyós pirítósok (bruschetta), a fokhagymás pizzakenyér mind kiváló előétel a sok közül. A mandulás-marcipános cassata, a pisztáciás és citromos sütemények pedig zárásként gondoskodnak arról, hogy a szicíliai vitorlázásunk egyben gasztrotúra (hízókúra) is legyen.

Palermo külvárosi kikötőjéből, a Villa Igiea marinából indultunk egy szúnyogos éjszakát követően. A 74-es csatornán kell bejelenteni az indulásunkat a jachtkikötőnek. Jó utat kívánnak, és szél híján motorozva követhetjük a partvonalat az 500 m magas hegyvonulat mentén, amely párafelhőbe burkolózik. 5 mérföldre északra, a Kakas-fok (Capo Gallo) és a Femmine szigetecske között figyelnünk kell: ez is védett nemzeti parki terület úgynevezett A, B és C zónákkal, mint majd az Egadi-szigeteknél vagy közben a Zingaro masszívumnál. Az „A” zónában még vitorlázni sem lehet, a „B” zónában maximum 5 csomós sebességgel hajózhat kizárólag a célforgalom, a „C” zónában korlátozott sebességgel (max.10 csomó) már engedett az áthajózás. Kizárólag a „C” zónában le is horgonyozhatunk vagy bójára köthetünk – a nemzeti park belépő megváltása mellett, a többi zónában egyáltalán nem. A halászat tiltott, a horgászás is csak előzetes engedéllyel lehetséges.

 

A nemzeti park honlapja a www.ampcapogallo-isola.org Újabb 10 mérföld és megint kerülnünk kell a Raisi-foknál: Palermo reptere, a Falcone Borsellino (fél órára, 30km-re a várostól, 8 főig 100 euro volt a taxitranszfer) közvetlenül a vízparton található és a körülötte előírt biztonsági távolságot a bóják útmutatásával és a térkép alapján is tartanunk kötelező. Majd a reptér szigetcsúcsától átkelünk a Castellammare-öblön San Vito Lo Capo városkáig, amely ténylegesen Szicília északnyugati csücske.

A tízen pár mérföldes távolságon a pára miatt csak a hegyek sziluettje látszik. Mérföldnyi közelségbe kell érnünk, mire megpillantjuk a földnyelvet a kisvárossal, végén egy 44 méter magas fehér világítótorony. San Vito Lo Capo egy nyüzsgő nyaralóhely. Az alacsony, vajszínű házak előtt kilométeres homokos strand fut, rajta napernyők erdeje szín szerint rendezve. Ezek fölé magasodik egy óriáskerék és az 532 méter magas, vöröses Monaco-hegy, körülötte a türkizkék tenger. Lehorgonyoztunk a strandöbölben, amíg a hajóról fürödtünk, azután a telefonon előre foglalt helyünkre beálltunk a kikötőbe. 200 férőhelyes a marina, mólónként más és más klub üzemeltetésében. A kikötő bejáratában bójasor határol egy homokpadot, éjszaka ismeretlenül életveszélyes lenne a behajózás, mert kivilágítatlan! Fürdőzők dagonyáznak itt a 10-50 cm-es kikötői vízmélységben, mi is odaúsztunk a hajónkról. Amikor kistrandoltuk magunkat, egy tábla mellett léptünk fel a mólóra, amelyen az állt, fürödni tilos – utólag már nem számított.

A mór jellegű városka utcái nappal kihaltak, mert mindenki strandol, az éttermesek viszont készülnek az esti rohamra. Három, párhuzamos sétálóutcája kilométer hosszan csak éttermekkel teli, de még így is alig jutottunk este asztalhoz. Egyetlen kulturális látnivalója a Szent Vid ereklyére épült temploma, látogassuk meg! Az óriáskerékre a panoráma miatt érdemes felülnünk. Hajóhelyünkön volt víz és áram, mégha csak 209 voltnyi is. 80 eurót fizettünk érte a 12 méteres egytestű vitorlásunk után. Ezt követő kikötéseink díja is e körül volt (kivéve Favignana 100 eurós hajóhely-díját).

A fokot elhagyva, Szicília nyugati oldalán erősebb szelek fújnak, végre vitorlázhattunk. A három Egadi sziget legnagyobbikát céloztuk meg, 25 mérföld volt az út Favignanáig. Mivel estére a fővárosába előre foglaltunk magunknak kikötőhelyet, így ráértünk megérkezni. Addig is rákötöttünk a természetvédelmi terület „C” zónájának egyik bójájára Favignana északkeleti öblében (Cala Rossa).

Gyönyörű kék víz, jellegzetes sziklaformációk, egyedülálló látvány fogadott. Itt nincs homokos strand, de nem is kell, bocizunk a sziklák mentén, úszunk és ugrálunk a hajóról. Próbáltunk on-line belépőjegyet váltani a www.ampisoleegadi.it honlapon, de már a kitöltésnél, majd a fizetésnél is elakadtunk. Amikor jöttek a nemzeti parkőrök, magyar beidegződéssel egyből a büntetéstől tartottunk. Ehhez képest motorosukkal odasimultak a hajónk mellé, kedvesen köszöntöttek minket.

Információs prospektust kaptunk a Földközi-tenger legnagyobb tengeri rezervátumáról, amelyben a vörös tonhal, fókák, cetek, teknősök és cápák állományának 25 százaléka él a 15 hektárnyi neptunfű (víz alatt virágos növény) felett. 17 megállóhely 182 bójájára köthetünk a szigetvilágban, 24 órás jegyet válthatunk a hajóra on-line vagy náluk 32 euróért (a heti jeggyel arányait tekintve kedvezőbb, amíg a szigeteket járjuk). De azt mondták, aznapra már ne fizessünk, eltelt a nap, úgyis állunk be a kikötőbe. Szóval lebeszéltek a fizetésről.

Amikor behajózunk a Marina Favignana-ba, elhagyott halfeldolgozókat látunk, régi konzervgyárakat, a húzóhálós tonhalhalászat (a véres Mattanza) közelmúltbéli emlékeit. A bronzkor óta állják útjukat tavasszal a helyi halászok az Atlanti-óceánból a szicíliai ívóhelyeik felé az Egadi-szigetek közt átvándorló tonhalaknak, és végül brutálisan elbánnak velük: bunkós bottal, nyárssal, horoggal, igazi mészárlás. Szerencsére kihalóban van ez a halászati módszer, már csak turista-látványosságból csinálják. Sok a vendég, a kikötőben több mólón is fogadják az idelátogató hajókat és sűrűn járnak a kompok és szárnyas hajók a szicíliai Trapaniból és Marsalából. Érdekesség, hogy a magyar Odüsszeusz nevű iskolahajóval is itt, a világ végén botlottunk egymásba véletlenül.

Favignana fővárosa észak-afrikai jellegű, tele fehér, egyszintes, lapos tetős kockaházakkal, köztük girbegurba utcák és bazári árusok, éttermek kuszkuszos menüvel. Arabos étkeikben is megjelenik a közeli, afrikai kontinens hatása. Favignanaból csupán 100 mérföld hajózás lenne Tunisz (Tunézia). A városka már a tengerről is észrevehető egyik látnivalója a XIX. századi Palazzo Florio, a sziget akkori tulajdonosának neogótikus palotája. A Florio család érdekelt volt a szicíliai borkereskedelemben, a halászatban, hajóik voltak, konzervgyárai és maffia kapcsolataik. A helyes utcácskák boltjaiban feltölthetjük a készleteinket. Kuriózum a helyi ánizsos, szezámmagos és fenyőmagos kenyér, a marcipános fiocchi édességük pedig mennyei. Közben kukkantsunk be a katedrálisba és a tonhalmúzeumot se hagyjuk ki!

A 21 négyzetkilométeres síkságból és dombokból álló, kopasz szigeten fél napot akár kirándulhatunk is – motort, autót vagy elektromos biciklit lehet bérelni. Felmehetünk az aragón Sta. Catarina erődhöz a Nagy-hegy (Montagna Grossa) tetején. Az Odüsszeiában ez a vadkecskék szigete, azóta láthatóan lerágták minden növényzetét. Nem kell sietnünk az indulással, jó széllel, mindössze 10 mérföldnyi út vár ránk a szomszédos Marettimo-ig. Hogy növeljük a távot és az élvezeteket, előbb körbevitorláztuk Favignanát. A délkeleti végén megbúvó Cala Azzurra nevéhez hűen tényleg azúrkék vizű, majd bóját fogtunk egy kis fürdőzésre Preveto öblében (Cala del Preveto) Favignana déli felén.

Marettimo sziget egésze egy 600 méter magas hegytömb, egyetlen települése a keleti oldalán épült. A sziget különlegessége, hogy ezen a szélességi körön (É.sz. 37. fok 58. perc) is zöld, buja erdővel borított (515 különféle fajból áll a növényzete). Hogyan jut csapadékhoz? Tanúi lehettünk, hogy a sziget hegycsúcsai megállítják a felhőket és a növényzete azokból prosperál. Marettimo egyetlen, 80 hajóhelyes minikikötőjében (Scala Nuova) az utolsó helyre futottunk be, de – megint csak a telefonos helyfoglalásnak köszönhetően – vártak ránk. A tranzitáló hajósokból és a halászatból élnek a település összesen két utcájában lakók. Van két bolt, pár bár és étterem, posta.

A kikötőből elsétálhatunk a zátonyos öreg kikötőig (Scala Vecchia) és vissza. Nem vezet tovább az út, csak turistaösvények kanyarognak az erdőben a természet szerelmeseinek. Régen kalózok lakhelye volt Marettimo, ma több ezer költöző madárnak ad otthont. Éjszakára a madarak megpihennek, az olaszok viszont ekkor élénkülnek fel: a mólón éjfélig ricsajozók miatt inkább egy élőzenés parti bárban töltöttük az estét – a látványnak és a koktéloknak is köszönhetően jó hangulatban, felettünk ezernyi csillag fénylett. Túránk felénél járva, annak legnyugatabbi pontjáról (a 12. hosszúsági foktól) másnap visszafordultunk Szicília felé. Nem volt elég szél, döghullámzásban motoroztunk Levanzo szigetéig 12 mérföldet.

Levanzo déli végében rejtőző azonos nevű településén számunkra nincs parthoz kötési lehetőség, legfeljebb horgonyzás (Cala Dogana). Viszont a sűrű hajóforgalom miatt inkább a szomszédos öböl (Cala Fredda) nemzeti parkos bójáira kössünk, és onnét tudunk bebocizni Levanzóba. Vagy hogy ne hagyjuk őrség nélkül horgonyon, illetve bóján a hajónkat, a 3 mérföldre fekvő Favignana kikötőjéből érkezhetünk komppal, vízi taxival is. Levanzo kihagyhatatlan nevezetessége az őskori barlangfestmények. Ki látott már sok ezeréves barlangrajzokat eredetiben? A híres barlanghoz (Grotta del Genovese) a tenger felől vagy a hegyen át dzsippel vezet helyi kísérő személyenként 40 euró belépő díjért, gyalogosan két óra lenne az út. A kiránduláshoz a strandpapucsot túrabakancsra ajánlott váltani. Időben tervezzük meg a csak délelőtt lehetséges barlanglátogatást, 48 órával előre kell regisztrálni a www.grottadelgenovese.it honlapon!

Ezután elhagytuk az Egadi-szigeteket: Levanzótól 7 mérföld Trapani városa, félúton Formica szigetét kerülnünk kell (rajta drog-rehabilitációs intézet, kikötni tilos). Trapani Nyugat-Szicília második legnagyobb városa, a délebbi Marsala után. Mindkettőt 70-80 ezren lakják, Szicíliát összesen 5 millióan, pedig csak egy 200-200 km oldalhosszúságú háromszög formájú sziget. Trapani lapályain évszázados hagyománya van a sólepárlásnak, a tenger felől fehér sóhegyeket láthatunk. A város ennek is köszönhetően lett nagyváros, nekünk túlságosan is nagy. Óriási kereskedelmi kikötőjébe behajózáskor kötelező a bejelentkezés (VHF Ch10), ugyanez van az elinduláskor is. Megkérdezik honnan és hová tartunk, hány fővel.

A 7 magán marinája közül csak a Levante Jachtklubban vették fel a telefont és volt hely, ezért ide foglaltunk és kötöttünk be. Az őrzött területhez kulcsot kaptunk éjszakára. Keresztül-kasul sétáltunk a városban, és semmilyen közbiztonsági problémával nem találkoztunk: a közhiedelemmel ellentétben se maffia, se migránsok. A kikötőből csupán 12 km a híres Erice-hegy soktornyos, azonos nevű városával (a Keresztapa filmekben is szerepelt), taxival, busszal, bérautóval is meglátogathatjuk. De Trapani külvárosából 3 kilométer hosszú drótkötélpályán, kabinos felvonóval is utazhatunk a panorámás Ericébe (Funivia Trapani-Erice). Érdemes, mert az ókor legjelentősebb kultuszhelyeként tartják számon, mint a „dél Assisi-je”, kolostorokkal és templomokkal, várkastéllyal 750 méterre a tenger szintje felett.

Trapanitól Marsala csupán 15 mérföldre délre fekszik, mi  kihagytuk. Boráról híres és Garibaldi partraszállásáról, aki ezt követően egyesítette Olaszországot.

Trapaniból északnak, San Vito Lo Capo és Szicília legelső (1981 óta) természetvédelmi területe, a Zingaro Nemzeti Park érintésével visszaérünk Észak-Szicíliába. Ne tévesszenek meg minket a halászati jelzéssel közlekedő turistahajók: szezonban nappal a turistákat fuvarozzák az öblökbe és nem foglalkoznak azzal, hogy rajtuk maradt az egymás felé fordított két fekete kúp. Ezeket kerülgetve, 30 mérföldnyi hajózással elértünk Castellammare del Golfo városáig, az azonos nevű nagy öböl mélyén.

Az 500 férőhelyes kikötője szinte tele volt, helyet egy olyan úszómólón kaptunk, amelynek nem volt parti kijárata. Így a hajóhely díjban a motorcsónakos transzferünk is benne volt ingyen, át a tengeröbölre néző kastélyos városkába és vissza. Fellépcsőztünk a citadellára. Sétánk során a dombtető egyik oldalán a hajókat, a másikon az öblöt látjuk, közben a gerincen hangulatos főutca fut és torkollik a várerődbe. Ha időnk engedi, kiránduljunk: a várostól 15 km-re található az ókori görög Segesta templom, Szicília befejezetlen, dór stílusú temploma színházzal. Méretei és épsége miatt különleges, az athéni Parthenonnal vetekszik.

A Castellammare-öböl strandokkal teli, majdnem Palermo repteréig húzódik a homokos plázsa. Balestrate az öböl központi üdülőhelye 550 férőhelyes kikötővel, de csak akkor érdemes meglátogatni, ha a partról akarunk strandolni. Tovább Palermo felé, a reptér mellett fekszik Terrasini városka, löszfalas strandja partraszállásra csábít. 200 férőhelyes kikötője a helyiekkel teli. A városka előtt, a térképen meghatározott vízterületen horgonyozhatunk, közben az árbocunk felett is érkeznek repülők, ezért van horgonyzási tilalom az öböl leszállópályák felőli oldalán. A reptér kikerülése után megint érintjük a Femmine-szigeti „C” zónát, ötven olasz motoros mellett horgonyoztunk és élveztük még a tengert.

Estére Mondello városka az úti cél, Palermo felkapott nyaralóhelye. A Gallo-fok mögötti kis jachtkikötőben (Cantiere Motomar) végül jutott hely, így marinában aludtunk, nem horgonyon. Innét 15 perc séta Mondello, ahol hétvégén állandó a nyüzsgés. A nappal teli strandok embertömege este az éttermekben és az utcákon tolong. Végül búcsúvacsoránkat inkább a hajónkon költöttük el a Fossa del Gallo hegy oldalában. Reggel a tankolást is ebben a kikötőben oldottuk meg (2,1 euró volt litere), így a Villa Igiea marinába már kicsekkolásra készen érkeztünk vissza.

Utunk során végig újat láttunk, és minden kellemes csalódás volt. Ajánljuk hajóbérlőinknek is!

Szicília vitorlázás 1. cikkünk ezen a linken olvasható. Ajánlatot elérhetőségeinken kérhetnek.

Szicília vitorlázás – Szicília vitorlázás – Szicília vitorlázás – Szicília vitorlázás – Szicília vitorlázás – Szicília vitorlázás – Szicília vitorlázás