Hajóval Velencében

Olaszország bázisunk

Vízről minden szebb – tudják ezt jól a túravitorlázók. Aki már vitorlázott a tengeren vagy nyaralt csatornahajóval Európa belvizein tapasztalhatta, hogy a víz felől feltárulkoznak a városok, a legtöbb esetben hajónkkal az óvárosi kikötőkbe, a városok szívében köthetünk ki. Az olaszországi Velence is az a város, amelyet felfedezhettünk már a szárazföld felől, de csodálni igazán akkor fogjuk, ha vitorlással vagy motoros hajóval látogatjuk meg.

Érkezés a Velencei-lagúnába

Mindössze 600 km-re Budapesttől az egyik legközelebbi hajózási desztináció az Észak-Adria. Chartervitorlással az olaszországi Grado városától 40 tengeri mérföldet, a szlovéniai jachtkikötőkből 60-70 mérföldet, az Isztriai-félsziget marináiból 55-75 tengeri mérföldet kell megtennünk, hogy a Velencei-lagúna északi bejáratát, a Porto di Lido-t elérjük. Az Adria átszelésénél ajánlatos hajófelszerelés a radarreflektor is a Triesztbe irányuló jelentős nagyhajó-forgalom miatt. A sekély olasz parti tengeren olajfúrótornyokkal is találkozhatunk, amelyek a tengeri térképeken nem szerepelnek, mivel helyüket változtatják. A lapos part és homokos strandok sora mellett vitorlázhatunk. Utunkat Velencébe az olasz partoknál óránként fél csomós déli áramlás is segíti. A 8-12 órás tengeri élmény után megesik, hogy csak sötétedés után érkezünk, de ne bánjuk! A piros és zöld laterális bóják kavalkádja fogad, látszólag egy síkba mosódik össze a csatorna-fényjelek sora. Beazonosításukban segít az eltérő karakterisztikájuk vagy legegyszerűbb, ha egy helyi hajó nyomába szegődünk. A lagúnának az Adriai-tenger felől 3 bejárata van: az északi Porto di Lido és a középső Porto di Malamocco  a teherhajó-forgalomnak is kapui, ezeken keresztül közlekednek a teherhajók Velence kereskedelmi kikötőjébe, a Porto Marghera kikötőbe. A déli bejárat neve Porto di Chioggia Velence városától kb.20km-re délre. A tengeri bejáratokban az apály-dagály jelenség által generált 1-2 csomós áramlást tapasztalhatunk.

A lakóhajós nyaralások tekintetében is ÉK-Olaszország a legközelebbi térségek egyike. Csatornahajóval Velencébe 4 felől is érkezhetünk az olasz belvizeken. Délről, a Pó-delta felől Porto Levante kikötőjéből a Brondolo-zsilipen át vagy Chioggia-ból indulhatunk a Velencei-lagúna felfedezésére. Nyugatról, Padova városából a Brenta-folyón felnyíló hidak sora vezet el egyenesen a világhírű városhoz. Északnyugatról, Treviso városától Casierből és Casale sul Sile indulási bázisról a Sile-folyón hajózhatunk: a Portegrandi-zsilip enged ki a lagúnába, Torcello és Burano lehet az első állomásunk. Északról a Maranói-lagúnából indulva a Grado-i lagúnán keresztül is elérhetünk a Velencei-lagúnába, Jesolo felől, a Cavallino-zsilipen keresztül. A csatornahajókkal a tengeren nem közlekedhetünk, csak a lagúnában kialakított hajózási útvonalakon.

Hajózás a lagúnában

A Velencei-lagúna Jesoló-tól Chioggia-ig tart, keletről az Adria-tenger határolja, nyugatról a Sile, a Brenta és a Pó folyók táplálják. Az 550 km2 vízfelület, átlag 1 méteres vízmélységgel, élővilágban gazdag. Nem mocsár, mert a látványos ökoszisztémát a maximum 1 méteres apály-dagály frissen tartja. A lagúna sok kulturális látnivalóját követően a nyüzsgő történelmi helyektől távol, a Pó deltájának természeti parkjában pihenhetünk vagy strandolhatunk az Adriában, a lagúnát határoló szigetek tenger felőli oldalán. A Lido, Velence strandszigete kb. fél kilométer széles és 12 kilométer hosszú. Az északi és a középső bejárat közötti szigeten Malamocco és Alberoni halászfalvak, míg a Lido-i bejárathoz legközelebb fekvő Lido di Venezia Velence nyaralóövezete homokos stranddal, bringóhintó bérlési lehetőséggel stb.

A főbb városok, Velence, Murano, Burano, Torcello, Chioggia és más települések között a hajózási útvonalakat póznák jelölik ki. Ezek a fa oszlopok és oszlopcsoportok két oldalról mutatják a kotort, kb.3-5 méter mély csatornákat. Amennyiben csak az egyik oldalról határolják a hajózó utat, sem túl közel, sem túl messze ne tartsunk tőle, a csatorna szélessége ilyenkor ismeretlen, a szélein fennakadhatunk. Szerencsére a tengerfenék iszapos, a homokpadokról le lehet tolatni. Tőkesúlyos tengeri vitorlásunkkal a vízi főútvonalakon nyugodtan motorozhatunk, vitorlázni tilos. A legkisebb csatornák viszont apálykor 1 méteres vízmélységűek és legfeljebb dagálykor mérhetünk 2 métert. A legfontosabb hajózó utak éjszaka kivilágítottak.

A lagúnát behálózó csatornákban sebességkorlátozás van érvényben. Km/h-ban jelzik az egyes csatornák kezdetén, az oszlopokon a maximális sebességet. Traffival mérik a rendőrök a vízi gyorshajtókat Velence főútján a Szent Giorgio-szigetről. Szerencsére sem a vitorlásainkkal, sem a lakóhajókkal nem fenyeget, hogy gyorshajtáson érjenek. Az olaszokat viszont kevéssé izgatja bármiféle sebesség-korlátozás. Száguldó vaporettók és vízi taxik hullámverése közepette hajózhatunk be a lagúna központjába, Velence szívébe az olaszosan élénk vízi forgalomban.

Hajózási tilalom számunkra csak Velence belvárosi csatornáiban van. Velence a szárazföldtől 4 kilométerre fekszik. 118 részben természetes, részben mesterséges szigetre épült, közöttük 177 csatorna fut és 400 híd ível át. A „vízen úszó” műemlékvárosban kizárólag gyalogosan vagy helyi vízi járművel közlekedhetünk. A Velence óvárosát S alakban átszelő fő hajózási útvonal neve a Canal Grande. Ezen és a város belső vízi útjain csak a menetrendszerinti vízibuszok, a vízi taxik és a gondolák közlekedhetnek. 20 éve még a bocinkkal  egyik este megszegtük a tilalmat és behajóztunk a házak közé. Csónakmotorunk zaja a zegzugos utcák-csatornák falán visszhangzott, de addig dübörögtünk a sikátorokban, míg sikerült áthajóznunk a Sóhajok hídja alatt. Ugyanezt manapság egy komótos gondolán tehetjük meg. A szerelmesek városában egy romantikus hajókázás fél órára 80 EUR, 5 fő részére, és gondolásunk közben biztosan elénekli az O sole mio-t.

Velence legjelentősebb kishajó-kikötői

Velence városához hajón megérkezni életre szóló élmény. Ezt tovább lehet fokozni azzal, ha sikerül bekötnünk a Szent Márk térrel szemközti Szent Giorgio-szigeti jachtkikötőbe, 5 csillagos panorámával Velence szívében. A legközpontibb fekvésű jachtkikötő teljes neve Darsena di Isola San Giorgio Maggiore. Helyszűkében lévő magán marina, télen-nyáron zsúfolt kikötő, de a tranzit helyekre telefonos helyfoglalást elfogadnak! Rádiótelefonon VHF11 vagy mobilon előre a +39 339 4787488 számon lehetséges és ajánlott a hajóhely-foglalás. Előleget nem kérnek. Víz, áram van, zuhanyzó/WC a marina két tornyának földszintjén került kialakításra. Díja 60-100 EUR/hajó/éj. Mooring-kötél van. A maximális hajóhossz 16m, a maximális merülés csak 2m lehet! Innét egyetlen egy megálló vaporettóval a Szent Márk tér. Ha az ellentétes irányba szállunk fel az 1-es számú vaporettóra, akkor másfél órás körrel keresztülvisz Velencén, végig a híres Canal Grande-n. A velencei vízibuszokra 12-24-72 órás bérleteket válthatunk, 20 EUR-tól kezdődően.

Ha nem kaptunk helyet a Szent Giorgio-i jachtkikötőben, de ragaszkodunk a panorámás belvárosi kikötéshez, alternatívát nyújthat a Punta della Salute (Punta della Dogana)-fok a Salute Bazilikánál. A fa oszlopok (mooring posts) közé vagy az oszlopokhoz és a parti mólóhoz együttesen köthetjük hozzá a hajónkat. Az állandó hullámzás miatt ez egy rendkívül kényelmetlen éjszakázási lehetőség. Sötétedéstől pirkadatig kötelező a horgonyfény használata. Helyette inkább egy Velence közeli jachtkikötőt javasolunk.

Velence külvárosi kikötői a város keleti felén, a tengeri bejárat felőli oldalán fekszenek. Sant’Elena szigetén 2 jachtkikötő-létesítmény van: a Diporto Velico Veneziano (www.dvv.it) és közvetlenül mellette a 2010-ben nyílt Sant’Elena marina (www.marinasantelena.com). Velence nyugati szegletében, Mestre irányában található a Canale della Giudecca végében a Porto Turistico Veneziano, a Marghera kereskedelmi kikötőnél. A kis vízmélységű észak-adriai olasz kikötőkben általános kikötési mód, hogy fa oszlopok közé kell betolatni, amelyeken lévő kötelekkel rögzítik a hajó orrát, a hajó farát pedig saját kikötőköteleikkel a parthoz. Mooring-kötél a sekély vízmélység miatt nincs telepítve. A 2 m alatti vízmélységnél pedig kénytelenek vagyunk orral kikötni!

A Velencei-lagúna északi  bejáratától pár mérföldre északra nyugodt és tágas, megfelelő vízmélységű vitorlás jachtkikötők várnak – akkor is, ha csatornahajóval érkezünk. Ezek a San Erasmo szigetével szemben a Marina di Lio Grando és felette pár mérföldre a még nagyobb Marina Fiorita (www.marinafiorita.com). Mindkettő 3-7 m-es vízmélységgel rendelkezik, 40-50 m-es hajóhosszig. A hajóhely-foglalás hónapokra előre e-mailben angol nyelven lehetséges, előleg-fizetés nélkül. Mindkettőtől fél óránként jár a vaporettó Velencébe.

Csak nappali megállásra javasolt kikötési lehetőségek adódnak Murano, Burano és Torcello városaiban. A helyi hajók mellé köthetünk a partfalhoz vagy oszlopokhoz. Az erős forgalom behullámoztatja a vizet. Ha hajónkon nem szeretnénk horgonyőrséget hagyni, akkor inkább álljunk be valamelyik előbb megismert jachtkikötőbe és látogassuk meg ezeket a helyeket a vaporettókkal.

Velence és környéke látnivalói

Velence a hagyomány szerint Attila hunjainak köszönhetően jött létre. Miután a hunok az V. században elpusztították az északabbra (a mai Grado városánál állott) Aquilea városát, lakói a Velencei-lagúna szigeteire menekültek. Az évszázadok során  a biztonságot keresve népesült be a szigetvilág: nem csak a szárazföld, hanem a tenger felől is védve érezhették magukat. Virágzó városok alakultak ki az olasz beltengeren. A XII. századtól a Fölközi-tenger vezető hatalma lett. Uralma kiterjedt az Adria keleti felére is (mai Szlovénia, Horvátország), ahány helyen csak láthatjuk a velenceiek szárnyas oroszlán címerét. A XVIII. század végéig működött önálló városállamként, a dózse irányításával. Uralták és csodálták ezután  osztrákok és franciák is.

Velence legfőbb látnivalói a Canal Grande mentén lévő gyönyörű paloták sora, a csatornán átívelő Rialto híd, és a Szent Márk tér. Az útikönyvek 50 oldalon taglalják a nevezetességeket. A Szent Márk teret Napóleon Európa legszebb szalonjának nevezte. Ékességei a Szent Márk

Bazilika, a Dózse Palota, a 99 méteres Harangtorony (Campanille), az Óratorony (melyen két bronzóriás kalapácsával kongatja az órákat) és három oldalról a Prokuráciák nevű márványpaloták híres árkádsora. A Harangtoronyba némi sorban állás árán lifttel feljuthatunk, ahonnan a körpanoráma lenyűgöző.

Az északi lagúnában Murano a legismertebb város-sziget. Murano Velencétől 2 kilométerre fekszik, 5 szigetből áll. A középkorban 30 ezer lakosa volt üveggyártásának köszönhetően, ma ennek negyede. Tűzveszélyessége miatt az üveggyártást Velencéből a XIII. században telepítették ki, megalapozva ezzel a muranói üvegfúvás világhírét. Paloták, üveggyárak között sétálhatunk. A hagyományos módszerekkel dolgozó üveggyárakba bemehetünk, végignézhetjük az üveggyártás fázisait. Természetesen elvárják, hogy vásároljunk. Látogassuk meg az Üveg Múzeumot is!

A szomszédos Burano mindig is a halászatból élt, évszázados hírnevét csipke-műveseinek köszönheti. Burano szigetét festői színes házak és halászcsónakok díszítik. Látogassuk meg a Csipke Múzeumot!

Torcello Velencétől 10 kilométerre fekszik északra, a középkorban Burano-hoz hasonlóan 10 ezer lakosa volt, mint püspöki székhely, a századok során azonban elnéptelenedett. Torcello az első keresztény templomáról híres a Velencei lagúnában.

20km-re délre, a Velencei-lagúna déli végében fekszik Chioggia-városa, a „kis Velence”. Belvárosi kikötőjében ritkán, vitorlás jachtkikötőiben mindig találunk tranzit hajóhelyet. A pilotkönyv írja

telefonszámaikat és a VHF csatornát, amelyen érkezésünket közölhetjük. Szieszta időben viszont senki sem fogja felvenni a telefont. A kikötői díj itt is kb. 50 EUR/hajó/éj. A strand, a sekély adriai tengerpart a kikötőtől 500m. Chioggia a legkedveltebb csatornahajóink, az uszály formájú Pénichette-eknek is indulási bázisa.

A velencei-lagúna igen kedvelt hajózási térség, akár vitorlással, akár csatornahajóval indulunk a felfedezésére, mivel Magyarországhoz közel van. Kulturális látnivalókban bővelkedik, természeti szépségekkel is áldott, strandolni is lehet és a gasztronómiai élvezetek is adottak. Májustól-szeptemberig ajánljuk hajózásra vizeit. A februári Velencei Karnevált hajóval is meglátogathatjuk. Lakóhajókat e télbúcsúztató eseményre még nem tudunk adni, tengeri flottáinkból viszont bérelhetnek állófűtéssel is szerelt vitorlásokat. Ajánlott a vastagabbik vitorlásruha, sapka és kesztyű a téli vitorlázáshoz. Februárban még a horvát ACI Marinák is zárva tartanak, ki lehet kötni, de a pontonon víz- és áramszolgáltatás nem áll rendelkezésre. Legutóbb az umagi marinában összefüggő jéghártya borította a tenger-felszínt, amikor a Velencei Karneválra indultunk Horvátországból, az Isztriai-félszigetről.

Időjárás- és szélviszonyok, vízjárás

A térség májustól-szeptemberig kellemesen hajózható, a tél is enyhe. Az Adrián általános szelek jellemzik, bár az időjárási frontok tavasztól-őszig az Észak-Adrián többször okoznak zivatart, fekete gerendaként jelentkező hirtelen erős szelet. Három szélirány jellemző: északnyugatról érkezik a misztrál, átfúj Velencébe az észak-keleti, hideg és száraz bóra, a dél-keleti meleg, nedves sirokkó (jugó) szele is ostromolja. Az Adriai-tenger északi végződésében, a kitartó sirokkó gyakran feltolja Velencéig az adriai víztömeget, elárasztva a Szent Márk teret és nehezítve a partfalhoz kikötést az észak-adriai városkákban. A tengerszintet is a széljárás és annak erőssége jobban befolyásolja, mint a tényleges árapály-szintváltozás, mely mindenütt maximum fél-egy méteres. Az eliszaposodott kikötőkben ezt a minimális árapály szintváltozást is figyelembe kell venni, mert a dagályban elfoglalt helyünkről apálykor nem biztos, hogy el tudunk indulni. A tenger 10-40m mély az Észak-Adrián, hamar felmelegszik, forró nyarakon be is algásodhat. Életünk legszebb élménye volt egy éjszakai hajózás az észak-olasz felségvizeken, amikor a világítóalgákban lubickoló delfinek fénycsíkokat húztak a hajónk mellett.

A VHF 68-as csatornáján olasz és angol nyelven folyamatosan sugárzott időjárás-előrejelzést hallgathatunk bárhol Olaszországban. Oly nagy és változatos időjárású, illetve vízrajzú területet fed le az olasz felségvizek kifejezés, hogy a meteorológiai jelentés is nehezen ér a végére. Az esetleges viharjelzés és az általános szinaptikus helyzet ismertetése után tájegységenként beszámol a várható szélirányról és erősségéről, a tenger állapotáról, a láthatóságról, a légköri helyzetről. Az észak-adriai térségre vonatkozó jelentést Adriatico Settentrionale néven vezeti be.

Galéria

Térképek